John Scalzi amerikai science fiction szerző, aki sok mindenben kipróbálta magát, mielőtt főállású író vált belőle. 1998-ban indult blogja, a Whatever az egyik legrégebbi és legsikeresebb a maga nemében; ott tette közzé először részletenként a Vének háborúja című katonai sci-fi regényét, melyre felfigyelt egy kiadó és meg is jelentette. A regény azóta kultstátusznak örvend a rajongók körében, miközben sorozattá is bővült további öt résszel. Scalzi sikerét jelzi, hogy azóta pályafutása során számos rangos irodalmi díjra jelölték (Hugo-, Locus-, John W. Campbell), melyek közül nem egyet meg is nyert. Legutóbbi regénye, A Kaidzsú Állatvédő Társaság egy párhuzamos földre repíti el az olvasót, ahol hatalmas lények állnak a tápláléklánc csúcsán.
Történetének főszereplője Jamie Gray, akit meggyőző terve ellenére kirúgnak a munkahelyéről, majd a pandémiás helyzetnek köszönhetően nincs más lehetősége, mint beállni ugyanahhoz a céghez ételfutárnak. Ekkor hullik az ölébe egy lehetőség egy régi barátjától, Tomtól, aki titokzatos munkát ajánl neki. Jamie elfogadja a kihívás és a pénz miatt, ám arra még ő sem számít, hogy hamarosan egy párhuzamos világban találja magát, ahol százméteres kaidzsúk uralják a bolygót, és az emberiség sohasem létezett rajta. De vajon mi szüksége lehet ekkora lényeknek, hogy valakik megvédjék őket? Mint az hamarosan kiderül, bizony nekik is lehetnek ellenségeik.
Scalzi elmondása szerint imád regényeket írni, és ez bizony érezhető is a könyvei olvasása közben. Mint azt a szerző az utószóban megemlítette, eredetileg nem A Kaidzsú Állatvédő Társaságot tervezte következő történetnek, de végül úgy érezte, szüksége van valami könnyedre és szórakoztatóra, ami olyan, mint valami popdal. Ezt valószínűleg sikerült is elérnie, ám ez semmiképpen nem a regény negatívuma, mert a karakterek működnek benne, a bemutatott párhuzamos világ elég izgalmas, és a benne élő lények elég monumentálisak és ijesztőek ahhoz, hogy lekössék az olvasó figyelmét. Az igazság az, hogy valószínűleg Scalzi a kisujjából kiráz egy olyan történetet, mint amilyen A Kaidzsú Állatvédő Társaság, de szerencsére nem érződik rajta, hogy a szerző csupán elvégezte volna a kötelező munkát.
Hogy miért is van szükség a társaság beavatkozására a párhuzamos földön? Nos, a kaidzsúk afféle atomreaktorként működnek, és képesek felrobbanni, ezek a robbanások pedig megbontják a két világ közötti határmezsgyét; és szintúgy, ha nálunk robban az atombomba, az kölcsönhatással van a párhuzamos földre. A regényben sokszor nem is állatként utalnak a lényekre, hanem önálló organizmusokként, akik különféle paraziták sokaságát cipelik a testükön. És természetesen, mivel a kaidzsúk lényegében nukleáris energiahordozók, így ha hasznot lehet valahogy húzni belőlük, akkor egészen biztosan van valaki, aki ezt megpróbálja megtenni. Mint oly sokszor tapasztalhattuk már korábban, egy „szörnyekkel” teli világban az ember jelenti a legnagyobb veszélyt.
Scalzi, John. A Kaidzsú Állatvédő Társaság. Agave Könyvek, Budapest, 2022., 320 oldal.
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
