Képzeld el, hogy egy olyan városban laksz, ahonnan soha senki nem szokott elköltözni. Ez a város nem különbözik annyira a többitől, átlagos családok lakják, az emberek munkába és iskolába járnak, a kifelé vezető főutat pedig egy kukoricamező határolja. De minden év októberében, mikor a nyár elillan, és a nappalok megrövidülnek, a gyerekeket öt napra a szobájukba zárják étel nélkül, és valami egészen sötét játék veszi kezdetét. Azt beszélik, ez a játék a kulcsa annak, hogy valaki kijuthasson a városból, de az ár, amit fizetni kell érte, szó szerint halálos lehet.
Ebbe a történetbe dobja bele olvasóját Norman Patridge, a Dark Harvest című Bram Stoker-díjas regényében, ahol egyetlen éjszaka leforgása alatt ismerhetjük meg a névtelen kisváros legsötétebb titkait. A könyvben ismét bebizonyosodik, hogy legjobban sokszor nem egy életre kelt, tökfejű, madárijesztő-szerű lénytől kell rettegni, hanem azoktól az emberektől, akik velejéig romlottak. A Dark Harvestben a felnőttek szó szerint kiéheztetik a gyerekeket, majd fegyvert adnak a kezükbe, hogy vadásszanak le egy szörnyet, akinek a zsebeit teletömték cukorkákkal, miközben abba a hitbe ringatják őket, hogy megnyerve a versenyt valami olyasféle jutalomban lesz részük, amire mindig is áhítoztak. Csakhogy sajnos itt semmi sem az, aminek látszik.
Norman Patridge remek stílusban mesél, és hiába beszélhetünk a Dark Harvest esetén egy viszonylag rövid, mindössze 90 oldalas történetről, a benne zajló események annál húsbavágóbbak (néha a szó szoros értelmében). A történésekről legfőképpen két főszereplő perspektívájából olvashatunk, az egyik a 16 éves Peter McCormick, a másik pedig a minden hájjal megkent, a város fölött önkényesen uralkodó seriff, Ricks. Mind a kettő remekül működik a maga szerepében (protagonista – antagonsita), míg Peter az elszánt tinédzser, aki végre szakítani kíván a hagyományokkal, addig Ricks egy olyan személy, akit már azelőtt utálni lehet a leírások alapján, hogy egyáltalán föltűnne a színen.
Patridge ügyesen alkotja meg a környezetet, elbeszélése sokszor vált E/2-be, és így még jobban oda tudja varázsolni az olvasót a városba, ahonnan látszólag nincs menekvés. A regény érzésre megidézi Az Éhezők Viadala hangulatát (jobban mondva inkább fordítva, hiszen a Dark Harvest egy évvel korábban jelent meg), ahol a gyilkolás szükséges, mégis teljesen értelmetlen, és az egyetlen lehetséges megoldás, ha szereplők megpróbálnak leszámolni a megszokott rendszerrel.
A Dark Havest nyomasztó regény, amely egyetlen zaklatott, eseménydús éjszaka történéseit meséli el, emellett pedig még arra is képes, hogy egy fejlődéstörténet legyen egyben. A könyvből film készül, amely elvileg jövő szeptemberben kerül bemutatásra, így könnyen elképzelhető, hogy hamarosan magyarul is olvasni lehet majd.
Patrdige, Norman. Dark Harvest. Tor Books, 2007., 90 oldal.
Ha tetszett a tudósítás, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
