Frank Herbert Dűne című könyve − és az egész sorozat − ma már hatalmas rajongó táborral rendelkezik és a modern science fiction egyik legfontosabb műveként tartják számon, azonban eleinte kissé rögös volt az útja. Herbert az ihletet az oregoni dűnéket meglátogatva kapta, aztán majdnem öt évet töltött kutatással és írással, mire az Analog magazinban folytatásokban megjelentette a történetet 1963-64 között, majd 1965-ben végleges formájában, egy kötetben is napvilágot látott a könyv. A Dűne kéziratát közel 20 kiadó utasította vissza különböző indokokkal, míg végül a Chilton Books el nem vállalta, ami amúgy nem is sci-fi regényekre szakosodott, hanem autószerelési kézikönyvekre. Frank Herbert Dűnéje semmiképpen sem nevezhető könnyed olvasmánynak, mégis megéri tenni vele egy próbát, mert a cserébe kapott élmény mindenért kárpótol.
Története valamikor a távoli jövőben játszódik, ahol a fűszer az egyik legfontosabb termék az egész univerzumban. A fűszer jelentősen meghosszabbítja az emberek életét és a jövőbelátás képességével is felruházza, így aki kereskedik vele, aki birtokolja, az különösen nagy hatalomra képes szert tenni. A probléma csak az, hogy csupán egyetlen bolygón fellelhető, az Arrakison, beszerzése pedig igencsak veszélyes, hiszen a helyiek által csak Dűneként ismert sivatagos bolygón nem csak az extrém éghajlati körülményekkel kell megküzdeni, hanem a környéken ólálkodó hatalmas homokférgekkel is; a férgek pedig mindig megjelennek, ha a fűszert gyűjtik. Ide érkezik a könyv elején Atreides herceg és családja, hogy a császár utasítására ezentúl ők felügyeljék a fűszer kitermelését. Azonban arra az ármánykodásra, ami ott várja őket és az ellenük irányuló cselszövésekre egyszerűen lehetetlen felkészülni. A kérdés csak az: vajon meddig tudnak az összes nehéz körülménnyel dacolni?
Azt állítani, hogy a Dűne világa komplex, olyan, mintha azt mondanánk, hogy Trónok harca regények kicsit hosszúak. Az Arrakis bolygó – meg az egész Dűne-univerzum – olyan végletekig kidolgozott, olyan részletes, hogy nagyon könnyű – és érdemes is – elveszni benne. Az elején talán kicsit nehéz lehet az olvasása a sok idegen kifejezéssel, meg nyomon követni, hogy a sok szereplő közül ki kivel is van pontosan, de ez szerencsére néhány oldal után nyomtalanul eltűnik, és utána teljesen átadhatjuk magunkat a Dűne nyújtotta élményeknek. A karakterek izgalmasak, érdekesek, csak úgy, mint a maga a cselekmény. A regény mindeközben egészen érdekfeszítő filozófia és ökológiai kérdéseket is taglal. Ha valaki kedveli az olyan fajta könyveket, ahol az utolsó fűszálnak is megvan a maga kidolgozott történte, akkor a Dűnében egészen biztosan nem fog csalódni.
Azt nem mondanám, hogy egyetlen hétvégére való olvasmány, ennél azért több időt követel magának, de néha érdemes kicsit komolyabb könyvekkel is megpróbálkozni.
A Dűne új kiadást kapott a GABO SFF-től 2019-ben egy gyönyörű, keménytáblás borítóval. A regény megjelenésének évében elnyerte a neves Hugo- és Nebula-díjakat, legújabb filmadaptációjának rendezését Denis Villeneuve vállalta.
Herbert, Frank. Dűne. GABO SFF, Budapest, 2019, 600 oldal.
