Nick Cutter (eredeti nevén Craig Davidson) 2005-ben hívta fel magára a figyelmet Rozsda és csont című novelláskötetével, melyet olyan szerzők dicsértek, mint Chuck Palahniuk, Clive Barker vagy Bret Easton Ellis. Az író 2014-ben vette föl álnevét, és ezek után horror könyveket kezdett írni alatta, melyekből az első, A falka, azonnal el is nyerte a műfaj rangos James Herbert-díjat. Második regénye, a Mélység sem marad el minőségben az elsőtől, és egy igazán borzongató történetet kapunk vele.
Történetében különös járvány sújtja a világot (nyugalom, nem a Covid), a Kórtól az emberek először csupán apró dolgokat felejtenek el, dátumokat, hogy hol hagyták a pénztárcájukat, később pedig alapvető funkciókat, mint hogy hogyan kell beszélni vagy éppen lélegezni. Senki sem ismeri a gyógymódot, egyetlen remény a Csendes-óceán fenekén, a Mariana-árok legmélyebb pontján felállított kutatólabor lehet, ahol néhány tudós lázasan dolgozik egy eddig ismeretlen anyaggal. Ide kénytelen lemerülni a katona Alice Skyes és Dr. Luke Woodhouse, állatorvos, mivel a laborral egy ideje megszakadt minden kapcsolat. Megérkezve azonban olyan dolgokat találnak, melyekre a legrosszabb rémálmaikban sem számítottak.
Mondhatjuk, hogy a recept a régi, jól bevált fajta a Mélység esetében; szigeteljük el a szereplőket teljesen a külvilágtól, ahol önmagukon kívül senkire sem számíthatnak. Az izolált környezet szinte mindig hatásos, legyen szó az űrről, egy barlangrendszerről, erdőről vagy éppen az tenger legmélyéről, a Mélység viszont még egy lapáttal rátesz erre, hiszen a felszínen sincsen megnyugvás – az oda való visszatérés sem kecsegtet éppen fényes reményekkel. Erre még felhalmozódik a Mariana-árokban uralkodó áthatolhatatlan sötétség, a labort átszelő szűkös folyosók, és az építményre folyamatosan nehezedő elképzelhetetlen mennyiségű víztömeg. Mindezekkel a Mélység olyan nyomasztó atmoszférát teremt, ami önmagában is elég lenne a hátborzongató élményekhez és csak kevés társa tudja felvenni vele a versenyt. Ironikus lenne pont egy horror regénynek fölróni ezt, de talán néha már-már túlzásba is esik a könyv ezen a téren.
Tovább fokozzák (vagy inkább mélyítik?) a prémium hangulatot a szereplők. Luke-nak a fia eltűnésével nem igazán maradt több motivációja az életben, erre a mentőküldetésre is főleg ezért vállalkozik, mert nincs nagyon mit vesztenie, nem pedig bátyja, Clayton személye miatt. Régóta váratott találkozásuk is olyan rideg, steril, mint maga a kutatólabor, ahol ez megtörténik. Minden egyes mellék és fontosabb karakter − már egészen a kezdetektől − hozzáadja saját lehangoló történetét a cselekményhez, és ez alól talán csak M-ke, a labor kísérleti labradorja a kivétel. Ezek közül is a leghatásosabb, igazán gyomorforgató részek a Dr. Westlake naplójában olvasható feljegyzések.
Nem feltétlenül lenne helyénvaló a Mélység kapcsán könnyed, szórakoztató olvasmányról beszélni, a műfaj rajongóinak viszont kötelező darab lehet. Folytonos feszültség, borzongás és elképesztően gonosz történetek.
Cutter, Nick. Mélység. Agave Könyvek, Budapest, 2017, 432 oldal.
