A heti kemény munka és hajtás után mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra. A lazuló könyvkedvelők figyelmébe ajánlunk a szórakoztató irodalom különböző műfajaiból unalmas – vagy pont, hogy nem unalmas – hétvégékre olvasnivalót.
Az itthon az Agave Könyvek gondozásában megjelent Dracult az 1897-es klasszikus, a Drakula hivatalos előzményregényeként hirdetik, melyet Dacre Stoker és J. D. Barker követett el. Dacre Stoker az eredeti Drakulát író Bram Stoker leszármazottja, aki egyben Stoker hagyatékának gondozója is, J. D. Barker pedig a Négy Majom Gyilkos trilógiával szerzett magának nemzetközi hírnevet, thrillerei hazánkban is nagy népszerűségnek örvendnek. De vajon kettejük munkája elég volt-e ahhoz, hogy méltó előzményt írjanak a klasszikus műhöz?
A rövid válasz: nem. De nem azért, mert a Darcul rossz könyv, hanem mert nem egy előzményregény.
A történet főszereplője maga Bram Stoker, akivel beteges gyerekként találkozhatunk először a naplóbejegyzésein keresztül. A bejegyzések betekintést engednek a Stoker család életébe és megismerhetjük Bramet, aki a többiektől szinte teljesen elszigetelten él a szobájában, mivel sokszor annyira gyenge, hogy felkelni sem képes az ágyából. Közelebbi kapcsolatot csupán lánytestvérével, Matildával és a gyanús módon a család szolgálatába szegődött dadussal, Ellennel ápol. A Dracul egészen a főszereplő gyerekkoráig vezeti vissza a rejtélyes események kezdetét, amikor Bram csodával határos módon nem csak, hogy felépül a betegségéből, de erősebb és gyorsabb is lesz, mint valaha. Ezen felül mindenki arra gyanakszik, hogy a dadus keze van a dologban, akit Bram és Matilda követ is egy éjszakán az erdőbe, hogy aztán olyan eseményeknek legyenek a szemtanúi, melyekről később csak remélni merik, hogy álmodták. Ellen ugyanolyan hirtelen tűnik el a Stoker család életéből, mint ahogy megjelent, de Bram biztosan érzi, hogy még látni fogja őt. A kérdés csak az, mikor és milyen körülmények között?
A Dracul egy igazi gótikus horror regény, amely végre megpróbálja visszaállítani a vámpírokat a régi dicsőségükbe, még ha ez szinte lehetetlen küldetés is, hiszen olyan elcsépelt szörnyekké váltak az utóbbi időben (a zombikkal együtt). Ugyanakkor, a Dracul derekasan helyt áll a küzdelemben, és mindent bevet, hogy a frászt hozza az olvasóra. A hangulat első osztályú, ha nem éjszakai vaksötét van, akkor esik az eső vagy köd hömpölyög a kikötő felől, főszereplőink barangolnak éjjel a temetőben, elhagyatott templomokban, a hullaházban vagy éppen titkos klubokban vendégeskednek, hogy ott rejtélyes alakokkal találkozzanak. A Dracul hű marad az eredeti vámpírmítoszokhoz, nem próbál meg újítani, csavarni rajta, a vámpírok nem csillognak a napfényben és nem végtelenül romantikusak (bár ez nézőpont kérdése). Jó ötlet volt, hogy a történet a főszereplők naplóbejegyzéseiből vagy újságcikkekből bontakozik ki, megőrizve ezzel a Drakula eredeti levélregény formáját.
Negatívumként annyit lehetne felsorolni, hogy a vámpírok valóban közhellyé váltak mára, de ez nem a szerzők hibája. A másik, hogy a szereplők néha túlságosan egyszerűen jutnak bizonyos következtetésekre, amelyek olvasói szemszögből lehet, hogy nem tűnnek olyan egyértelműnek, de ez mégis csak egy horror regény, szóval megbocsájtható. Összességében a Dracul nem egy előzményregény, hanem inkább a Drakula keletkezésének egyfajta újragondolása, de nincs ezzel semmi gond, mert működik, nem mellesleg az új Drakula sorozatban csalódok is vigaszt találhatnak ebben a könyvben.
Dracul. Stoker, Dacre és J. D. Barker. Agave Könyvek, 2018, 512 oldal.
