J. D. Barker első regénye (Forsaken) még 2014-ben jelent meg, és bár a Bram Stoker-díj döntőse lett, igazi, átütő sikert a Négy Majom Gyilkos-trilógia hozott neki, melyben a krimi és a thriller műfaj elemei keveredtek. A Szíve helyén sötétség című könyvével Stephen King és Dean R. Koontz munkássága előtt tisztelgett, míg legújabb regényében, A hívásban mindössze néhány óra leforgása alatt követhetünk végig egy alaposan kitervelt terrorista merényletet.
Történetének főszereplője Jordan Briggs, aki a New York-i rádiózás koronázatlan királynője, műsorát több millión hallhatják reggelente. Ám egyik nap különös betelefonálóval hozza össze a sors, egy Bernie nevű férfival, aki egy játékot szeretne vele játszani. Briggs először azt gondolja, a férfi csak viccel, de mikor a városban sorra történnek a robbantások, hamar rá kell döbbennie, ezt a játékot életre-halálra vívják. Úgy tűnik, Bernie mindent lát és mindent tud, és Briggs nem bízhat senkiben. De vajon sikerül-e győztesként kikerülnie ebből a lehetetlen helyzetből vagy föl kell áldoznia valamit, amit nem akar?
Az a néhány probléma, ami Barker olvasása közben felmerült esetleg, A hívásból szerencsére teljesen hiányzik: legújabb regénye sodró lendületű thriller, melybe egy-két kivételtől eltekintve nem igazán lehet belekötni. Kétségtelen, hogy a szerző remek érzékkel tudja pörgetni az eseményeket, mind ahogy az már kiderült a 4MGY-trilógiából, és A hívás esetében sincs ez máshogy, a cselekmény mindössze néhány óra leforgása alatt játszódik le, ehhez képest a könyv kifejezetten eseménydús. A Barkernél mondhatni szokásos, egy-két oldalas fejezetek váltják egymást, miközben hol Jordan Briggs, hol pedig a másik főszereplő, Cole Hundley perspektívájából követhetjük végig az izgalmas eseményeket. A szerzőnél kifogásolható, olykor igénytelennek ható fogalmazás sem ütközik most ki, a cselekménynél pedig talán csak a párbeszédek pörögnek jobban.
Jordan Briggs karaktere elég árnyaltra sikerült, amely ismét csak jót tesz a regény dinamikájának, igaz, kifogásolható viselkedése néha elég unszimpatikussá teszi, amely a könyv végére is csak igazán nehezen változik a pozitív irányba. Kifejezetten élvezetes olvasni, ahogy a rádióműsorát vezeti, akkor is ha megosztó módon teszi azt, és kétségkívül rá nehezedik a legnagyobb súly a történet során. Ugyanakkor néha a rádióműsoron kívül is monologizál például, amelyre pedig nem feltétlenül érződik elegendő indok. Ugyanígy rendkívül szórakoztató karakter a lánya, de bizonyos helyzetekben nagyszájúsága már túlzás és idegesítővé válik. Ez csupán néhány apróság, és szerencsére nem ront szinte semmit az élményen.
A hívás bátran ajánlható bárki számára, aki szereti az izgalmas történeteket, az egyik legjobb Barker regény lett, amely a Die Hard filmek hangulatát idézi meg. Yippee-Ki-Yay, motherf…
Barker, J. D. A hívás. Agave könyvek, Budapest, 2021., 448 oldal.
Ha értékesnek ítéli a szerző publikációit, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon
