Romain Gary 1914-ben született Vilniusban, és kalandos életet tudhatott maga mögött, hiszen az egyetemen jogot tanult, pilótaként szolgált a második világháborúban, belekóstolt a filmrendezésbe, volt diplomata, fordító, de főként, mint regényíró ismert. Műveit elsősorban francia nyelven írta, hogy aztán ő maga fordítsa őket angolra, de előfordult, hogy ez pont fordítva történt. Egyedi módon kétszer ítélték oda neki a Goncourt-díjat, mivel több álnevet is használt, először 1956-ban, majd később 1975-ben az Előttem az életért.
Történetének főszereplője a tizenéves Momo, egy sorsára hagyott arab kisfiú, akit egy francia nyomornegyedben nevel a kiöregedett prostituált, Rosa mama. Az ő félig még gyermeki, de már a felnőtt irányba mozduló perspektíváján keresztül ismerhetjük meg az életének körülményeit, illetve hogy milyen nehézségekkel küzdenek meg körülöttük a társadalom szélére szorult zsidók, arabok és feketék. Momo stílusa könnyed és rendkívül szórakoztató, ugyanakkor olyan témákat érint néhány oldalanként, melyek komolyan elgondoltathatják és egyben el is szomoríthatják az olvasót. A főszereplő és Rosa mama kapcsolata a regény lelke, hiába cserélődnek körülöttük a szereplők, a kettejük közötti köteléket nem lehet megszakítani semmilyen eseménnyel.
Az Előttem az élet igazából nem egy nehéz olvasmány, elbeszélésének könnyedsége végigolvastatja a szöveget, ám az egész regényre jellemző egyfajta keserédesség, és a befejezés sem az a tipikus happy end.
Gary, Romain. Előttem az élet. Park, Budapest, 2020., 260 oldal.
Amennyiben tetszik a tartalmak, tudósítások, hírcikkek sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
