Könyv hétvégre! Emily örök

M. G. Wheaton egy amerikai szerző, aki először a számítástechnika területén dolgozott, aztán olyan újságoknak írt, mint a Fangoria, a Shivers és az SFX, hogy végül főállású író váljék belőle. Legutóbbi regénye, az Emily örök egy napjainkban játszódó science fiction, melyben a világ megmentése egy laboratóriumban kifejlesztett mesterséges intelligenciára hárul.

Történetének főszereplője Emily, aki a világ első mesterséges intelligenciája, és megalkotói mindent elkövetnek annak érdekében, hogy létrejöttének öt esztendejében minél emberségesebbé váljon. Eközben a Nap haldoklik, becsült élettartama rohamos ütemben csökken, így a föld létből csupán hetek maradtak hátra, de talán létezik egy megoldás, amihez Emily a kulcsfigura. Mikor azonban támadás éri azt a labort, ahol Emily is lakik, kénytelen lesz menekülni és egyedül rá hárul a feladat, hogy megmentse a bolygó lakosságát.

Az Emily örök nem dolgoz föl olyan témákat, melyekkel ne foglalkozott volna már előtte jó pár könyv vagy film, azonban mind a mesterséges intelligenciáról megalkotott képre, mind pedig a végítélet felé robogó világunk bemutatására találhatunk sokkal jobb példákat. Ez nem jelenti azt, hogy az Emily örök rossz regény lenne, inkább csak – néha túlságosan is – könnyen emészthető. A könyv cselekményét a főszereplő meséli el E/1-ben és a stílusa kellően humoros ahhoz, hogy végig szórakoztató legyen, ugyanakkor a személye – még ha ez is volt a cél – talán túlzón emberi egy mesterséges intelligenciához képest. Nem arról van szó, hogy emiatt nem befolyásolhatják az érzelmek, de a cselekmény során Emilynek lényegében nem kell meghoznia komoly döntéseket, melyeket mondjuk pont a hideg logikának kéne vezérelnie. Éppen ezért a történet egy idő után elkezd súlytalanná válni, túl idilli lesz, mindenféle végleges következmény nélkül.

A regény egyik része a világ megmentéséről szól, és kijelenthető, hogy a főszereplők cselekedeteinek nagy része ennek hatására történik. Ugyanakkor a könyv másik fele egy romantikus szál Emily és egy másik fő karakter között, ami érezhetően fölöslegesen nagy hangsúlyt kap. Igen, az érzelmek közelebb hozzák Emilyt az olvasóhoz, de lehetett volna mondjuk koncentrálni az éppen széthulló világ bemutatására is, amiből szinte semmit nem tapasztalunk meg azon kívül, hogy elnéptelenednek a városok. Hol van a végnapjaihoz közeledő bolygó ábrázolása mondjuk Ben H. Winters Az utolsó nyomozó trilógiájához képest?

Az Emily örök tényleg nem egy rossz olvasmány, csak lehetett volna sokkal jobb is, jóval több lehetőség rejlett benne, mint amit a szerzőnek végül sikerült kihoznia belőle. Pozitívuma, hogy izgalmas, és hogy elolvasása egyáltalán nem megterhelő; igaz, ha végeztünk vele, szinte azonnal el is felejtjük.

Wheaton, Mark. Emily örök. XXI. Század, Budapest, 2020., 320 oldal.

Amennyiben tetszik a tartalmak, tudósítások, hírcikkek sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!


Fritsi Péter

Gyerekkorom óta szoros kapcsolat fűz a könyvekhez, olvasáshoz. Legfőbb életterem a könyvtár. Könyvtárosi munkám mellett újságírással foglalkozom.

Hasonló cikkek