Neil Gaiman újságíróként kezdte a pályafutását még a 80-as években, mára neve megkerülhetetlenné vált mind a fantasy-, mind pedig a képregény irodalomban. Igazi hírnevet a Sandman képregény sorozat hozott neki, de nagy népszerűségnek örvend első novelláit összegyűjtő kötete, a Tükör és füst is. Később olyan ifjúsági- (Coraline, A temető könyve) és fantasy (Amerikai istenek, Sosehol) regényeket írt, melyet kiemelt helyen tartanak számon a műfaj rajongói, pályafutása során az összes rangos irodalmi díjat elnyerte valamelyik rövidebb vagy hosszabb írásáért. Legutóbbi felnőtteknek szóló története, az Óceán az út végén pedig annak ellenére képes beszippantani varázslatos világával az olvasót, hogy terjedelme alig éri el a 200 oldalt.
Történetének főszereplője felnőtt férfiként tér vissza gyerekkora színhelyére, hogy részt vegyen egy temetésen. Mikor szabadulni kíván az ott felgyülemlett tömegtől, meglátogatja régi otthonuk házát, és a szomszédjukat, ahol rátörnek az emlékek. Hétéves korában ismert ott egy lányt, akivel ketten együtt átéltek egy izgalmas, ugyanakkor igencsak veszélyes kalandot. Ahogy a férfi visszaemlékszik múltjának egy elfeledett darabjára, egy varázslatos történet elevenedik meg a szemünk előtt, tele a gyermekkor összes örömével és fájdalmával.
Teljesen mindegy, hogy Gaiman több száz oldalon (Amerkai istenek) vagy csak alig kétszázon mesél, történeteire mindig érdemes odafigyelni. Mint azt az utószóban is megemlíti, gyermekkori otthonának helyszíneit szipolyozta ki, és a személyes kötődésnek hála maga az olvasó is könnyen úgy érezheti, a főszereplővel – aki egyben a narrátor – együtt járja végig az angol tájakat és a házakat összekötő kietlen földutakat. Természetesen itt sem maradhat el a Gaiman-re jellemző mágikus realizmus, és hétköznapi események tökéletesen vannak összehangolva a fantasztikummal. Talán ezek közül is külön kiemelendő az antagonista „személye” és megjelenése, amely lenyűgöző és félelmetes egyszerre.
Az Óceán az út végén tökéletes bizonyíték arra, hogy egy jó olvasmányhoz nem kell több száz oldalon keresztül mesélni, hiszen elég csupán annyit, amennyit megkövetel a történet. Rövidsége ellenére képes a regény sokat adni, és mindenképpen érdemes elmerülni az általa kínált élményekben.
Gaiman, Neil. Óceán az út végén. Agave Könyvek, Budapest, 2014, 180 oldal.
Kövessen minket: Facebook
