Az Alien: Isolation egy 2014-ben megjelent túlélő horror videojáték, amely elég szép példányszámban fogyott, túlnyomórészt pozitív kritikákat kapott, számos díjat bezsebelt, és főként a hangulata miatt sok játékos dicsérte. A sikere ellenére második rész nem készült hozzá, azonban 2019-ben Keith R. A. DeCandido azonos címmel regényt írt a játék történetéből, amely bár valamennyire képes visszaadni az Alien-filmek hangulatát, de összességében mégsem lett egy jó olvasmány.
Az Alien: Isolation − Izoláció főszereplője Amanda Ripley – Ellen Ripley lánya −, akinek az egész életét beárnyékolja anyja rejtélyes eltűnése. Vonakodva bár, de mégis él a váratlanul felkínált lehetőséggel, miszerint elutazik a messzi Sevastopol-állomásra, mert ott megtalálható annak az űrhajónak a fekete doboza, amelyen az anyja utoljára utazott. Amanda már megtanulta, ne számítson túl sokra, ha Ellen Ripley és a Nostromo rejtélye után nyomoz, ám azt még ő sem gondolta volna, micsoda förtelemre bukkan pontosan az űrállomáson.
Az Alien: Isolation videojáték hivatalos trailere
Való igaz, hogy az első Alien-film hangulatához a 2014-es videojátéknak sikerült a legjobban visszatalálnia, hiszen még a Nyolcadik utas… egy kamaradráma volt, addig a Bolygó neve… már inkább egy katonai science-fiction – nem mintha ez levonna az értékéből −, a többi folytatást meg talán jobb nem is egy lapon említeni az első kettővel. Amiben az Alien: Isolation igazán remekelt, az annak a nyomasztó atmoszférának megteremtése, amely az az 1979-es klasszikust végig jellemezte; azt a végtelen kiszolgáltatottság, amellyel kénytelen megbirkózni a főszereplő, miközben nem számíthat senki másra, csakis kizárólag önmagára. Ehhez jött még hozzá a teljes elszigeteltség az űrben – vagy ha úgy tetszik, izoláció −, és a folyamatos paranoia, hogy nem tudhatjuk, a hajón ólálkodó, vérszomjas szörny, mikor és hol bukkan föl legközelebb.
Az Alien: Isolation − Izoláció elolvasása után esetleg az a következtetés vonható le, hogy ami működik a filmvásznon és egy videojátékban, az írott szövegben nem feltétlenül valósul meg. Hiába az izolált környezet, hiába az űrállomáson uralkodó kaotikus – poszt-apokaliptikusba hajló – hangulat, hiába a történet előrehaladtával egyre frekventáltabban megjelenő Xenomorph, a könyv képtelen megteremteni a megkívánt hangulatot. Mert ha megtenné, talán sokkal könnyebben megbocsájtható lenne neki, hogy a regény iszonyatosan túlírott.
Az anyjára nagyon is hajazó, hirtelen vérmérsékletű Amanda Ripley szinte egész életét megismerjük visszaemlékezések formájában, amely jelenteknek a legtöbbször se füle, se farka. Sokszor azt az érzést keltik, csak azért kerültek bele a regénybe, hogy jobban felduzzasszák annak tartalmát, de ettől maga a karakter semmivel nem kerül közelebb az olvasóhoz. Ellen Ripley-ről sem kellett túl sok információt megtudni, hogy működjön főszereplőként, sőt…
Ennek ellenére a szöveg amúgy olvastatja magát, viszonylag könnyedén végig lehet szaladni rajta a szellős oldalaknak hála. Az Alien: Isolation − Izoláció inkább hajaz akció tekintetében a 84-es második részre, mint az elsőre, de hangulatban sajnos egyikhez sem ér föl.
DeCandido, Keith R. A. Alien: Isolation − Izoláció. Szukist, Szeged, 2020, 362 oldal.
Kövessen minket: Facebook
