Nora Roberts főként a romantikus regényeiről ismert, rekordtartó a könyveivel a New York Times bestseller listáján eltöltött idővel, és nem mellesleg évente akár 5 új címet is megjelentet, amit nem sok író mondhat el magáról rajta kívül. Romantikus történetei mellett – melyek mind eladásban, mind könyvtári kölcsönzések gyakoriságában igen kiemelkedő számmal büszkélkedhetnek – szívesen kalandozik az irodalmi műfajok más területein is. J. D. Robb álnév alatt bűnügyi regényeket ír, illetve a fantasy sem idegen tőle, mint ahogy a GABO SFF-nél megjelent Napfogyatkozásból láthatjuk, amely egy trilógia nyitó darabja. De vajon hogyan teljesít a szerző a nem megszokott terepen? Nos, a válasz nem olyan egyszerű, mert a Napfogyatkozás bizonyos helyeken jól működik, máskor meg kifejezetten csapnivaló.
Története szerint különös vírus kezd el terjedni a világon Skóciából, mely először nem tűnik komolynak, de hamarosan milliárdok vesznek oda a gyorsan lefolyó, halálos betegségben. Az amerikai kormány tehetetlen, hogy megállítsa, vakcinát nem találnak rá, a gazdaság összeomlik, az utcák elnéptelenednek, fosztogatók és huligánok tűnnek föl a városokban. Azonban vannak, akik immúnisak a vírusra, és ami még ennél is furcsább, hogy egyeseknek egészen különleges, mágikus erejük lesz hirtelen (vagy már előtte volt, csak most felerősödött), miközben a világ lassan a darabjaira hullik. Vannak, akik jóra használják a képességeiket, de természetesen ezzel egy időben felbukkan a gonosz is, és egyetlen célja, hogy elpusztítson mindent.
A Napfogyatkozásnak tényleg vannak egészen jó pillanati és jelenetei, például a szerző kiváló kutatómunkát végzett a pandémiás helyzetről, az események hitelesen követik egymást (egészen aktuálisan van is erről tapasztalatunk). A kormány részéről mennek a ferdítések, direkt hamis számokat mondanak be, sokkal kevésbé aggasztónak ábrázolják a helyzetet, mint amilyen valójában. A regény nem igazán ül le, egyáltalán nem unalmas, feszes, jól szerkesztett, a fejezetekben a szereplők közötti váltások remekül időzítettek. A párbeszédek általában kiválóan működnek (sokkal jobban, mint a leírások), kivéve, amikor szóba kerül a mágia és annak megmagyarázása, mert akkor a karakterek minden figyelmeztetés nélkül átkapcsolnak a Spiritiszta Zagyvaság 35. fokozatára (éppen hogy nem lebegnek közben lótuszülésben csukott szemmel).
Mint írtam, a Napfogyatkozás izgalmas olvasmány, azonban előfordul, hogy bizonyos helyeken kevésnek éreztem a szellős oldalakat. Az egymondatos bekezdések működnek, például Blake Crouch nagy mestere ennek, de ő is főleg az akciójeleneteknél használja ezeket, a Napfogyatkozásban sokszor el van intézve egy fontos rész néhány szóval, ami többet követelt volna. A karakterek szerethetőek, de néha olyan dilemmába kerülnek, melyeknek nem igazán kéne felmerülnie egy ilyen szituációban. Az egyik szereplő korábban látja, hogy valakit meggyilkolnak az utcán, és amikor később elhagyják a várost, sajnálja, hogy nem viheti magával a szép ruháit, a késkészletet elrakja (jó, egy szakács), de a pisztoly már problémát okoz, mert nem szereti (persze, nehogy már megtudd magad véletlen védeni). Mindegyik karakter került valamilyen életveszélyes helyzetbe, de a puskát azért a fészerben tartják a házon kívül.
A mágiának nincs íve a könyvben, csak úgy van, megjelenik, és amikor kell, azonnal tudják teljes erőbedobással használni; kocsikat reptetnek, embereket löknek félre, gyógyítanak, gyenge telefonjelet erősítenek fel… Eszembe jutott, hogy Naomi Novik Rengetegjében a főszereplőnek hiába volt egy veleszületett képessége a varázsláshoz és gyógyításhoz, akkor is egy komoly tanulási folyamat kellett ahhoz, hogy magas szintre jusson el vele. A Napfogyatkozásban meg minden magától értődik, és ide sorolom azt is, amikor az ezzel kapcsolatos dolgokat fejtegetik: a karakterek a semmiből tudnak mindent, mintha könyvből olvasnának föl. Cserébe a regényben felvázolt rejtélyekből egyetlen egy sincs megmagyarázva a 450 oldalon, értem én, hogy egy első rész, de azért némi információ elfért volna benne a vírusról vagy a különleges képességek és lények megjelenéséről.
Mindezektől függetlenül a Napfogyatkozás olvastatja magát, érdemes vele egy próbát tenni annak, aki kedveli a műfajt. Csak nehéz eldönteni, hogy a mérleg nyelve a pozitív vagy a negatív irányba billen.
Roberts, Nora. Napfogyatkozás. GABO, Budapest, 2020, 496 oldal.
