Könyv hétvégre! Halálos hajsza: Egy gyilkos elme

Mike Omer Izraelben született, majd hat éves korában a szüleivel Bostonba költözött, ahol folyékonyan megtanulta az angol nyelvet. Az íráshoz való tehetsége egészen fiatal korában megmutatkozott, 16 évesen már megjelent első fantasy regénye, korai munkáira nagy hatást gyakorolt többek között Douglas Adams és Terry Pratchett. Majd húsz évvel később döntött úgy, hogy más műfajban is ki szeretné próbálni magát, és ez kifizetődőnek bizonyult, hiszen Omer nem csak szakmai elismeréseket gyűjtött világszerte, hanem könyveit több mint 14 nyelvre fordították le, nem mellesleg eladási számokban olyan írókat tudott maga mögé utasítani, mint J. K. Rowling. És így született meg a Könyvmolyképző kiadónál megjelent Egy gyilkos elme is.

Történetének főszereplője Zoe Bentley, aki igazságügyi szakértőként dolgozik az FBI-nál, és egy nap arra kérik föl, segítsen a chicagói rendőrségnek megtalálni egy sorozatgyilkost. A városban ugyanis eddig három női holttestre bukkantak, mindegyiket megfojtották, bebalzsamozták, majd pózokba rendezve hagyták őket különböző helyeken. Zoe nagyon jó a munkájában, képes magát beleképzelni az elkövető elméjébe, azonban úgy tűnik, ez az ügy sokkal bonyolultabb, mint arra korábban számított. Nem segít az sem, hogy új társával – Tatum Gray – nem éppen zökkenőmentes a kapcsolatuk, és közben a múltja is kísérti folyamatosan. A kegyetlen gyilkos nem áll le, de vajon sikerül-e nekik időben megállítaniuk?

Kicsit úgy tűnik, nehéz újat mondani, ha valaki arra adja a fejét, hogy egy sozatgyilkosról írjon, hiszen nem csak regényekben közkedvelt téma, hanem a tévéképernyőn is egyaránt. Éppen ezért érezhető úgy, hogy az Egy gyilkos elme alapvetően jól működik, azért néhány helyen kissé mintha döcögne. A feljebb említett ok miatt, ebben a műfajban nehéz átlépni ingerküszöböt, és még ha ez nem is célja éppen az adott történetnek, annak ellenére, hogy brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokról van szó, olybá tűnik, mintha már egy többször lerágott csontról olvashatnánk. Persze ez nem feltétlenül a könyv, sokkal inkább a zsáner népszerűségének a hibája. Omer kétségkívül jól ír, remekül építi föl a cselekményt, a perspektíva hol Zoe, hol Tatum, alkalomadtán pedig a gyilkos szemszögéből mutatja be a történéseket. A párbeszédek frappánsak, a főszereplők elég érdekesek, és a feszültség a legtöbbször jól oldódik föl a humorral… kivéve, mikor nem.

Omer a legtöbb helyen igen szórakoztató, de mintha a regény végére kicsit elfáradna, és ezzel együtt a poénok is fárasztóvá válnak. Tényleg érdekes a két fő karakter, de már az elején Zoe kávézási szokásairól kell olvasni vagy másfél oldalon keresztül, sőt számolja az elfogyasztott kávékat, mert csak maximum hetet ihat egy nap, de ennek később semmilyen jelentősége nem lesz, és azt sem tudjuk meg, túllépte-e a feketékkel a limitet vagy sem. Érthető Zoe megszállottsága is, ami egy múltbéli eseményre vezethető vissza, de hogy miért kellett idekeverni, hogy ő 14 évesen már leleplez egy sorozatgyilkost, azt nem tudom, és túlzásnak is érződik (enyhe spoiler, már a regény elején kiderül/sejthető igazából).

Hibái ellenére az Egy gyilkos elme teszi a dolgát: szórakoztat, olvastatja magát, azonban számomra nem lesz a műfaj egy kiemelkedő darabja.

Omer, Mike. Egy gyilkos elme. Könyvmolyképző, Szeged, 2021, 432 oldal.

Kultúra | Pannon Hírnök 

Kövessen minket: Facebook


Fritsi Péter

Gyerekkorom óta szoros kapcsolat fűz a könyvekhez, olvasáshoz. Legfőbb életterem a könyvtár. Könyvtárosi munkám mellett újságírással foglalkozom.

Hasonló cikkek