J. K. Rowling az 1990-es évek elején sokat utazott vonaton, és az egyik ilyen úton pattant ki a fejéből Harry Potter története, azonban az első regény megjelenéséig, amely a Harry Potter és a bölcsek köve címre hallgat, még további hét évet kellett várni. A tanárként dolgozó Rowling ifjúsági regényének kéziratát rendre utasították vissza a kiadók, akik vagy a hosszát, vagy a bonyolultságát, vagy éppen a főszereplő nemét kifogásolták, mondván, hogy főleg a lányok olvasnak, így a könyv nem biztos, hogy megtalálná a célközönségét. Végül 1997-ben a Bloomsbury Children’s Book-nak sikerült eladni a jogokat, és a megjelenés után a Harry Potter és a bölcsek köve azonnal hatalmas siker lett. De vajon miben rejlik a titka?
Nem kell sok hozzá, csupán néhány oldal, hogy a főszereplő kiváltsa az olvasó empátiáját. Harry Potter nem elég, hogy egy szörnyű gyilkosság miatt árva marad, és kizáródik abból a világból, ahova valójában tartozik, még olyan nevelőszülőkhöz is kerül, akik nemhogy feszegetik a jó ízlés határát, hanem egyenesen két lábbal taposnak rajta. Harry kénytelen első 11 évét ebben a sanyarú sorsban leélni a lépcső alatti gardróbszekrény alatt, és elviselnie a folyamatos megaláztatásokat, annak ellenére, hogy a varázsvilág egyik legnagyobb tette kötődik a nevéhez. Így elég kicsi az esélye annak, hogy valaki ne kedvelné meg Harry személyét, illetve ne szurkolna neki bárkivel szemben.
Aztán hamarosan kinyílik egy izgalmas, mitikus, varázslattal teli világ kapuja, amelyen nem csak feltétlenül gyerekként, de felnőttként is szívesen átlépünk, hogy együtt fedezzük föl a rejtelmeit Harry-vel együtt. Ám nem csak a főszereplőt, hanem a többi karaktert sem nehéz megkedvelni, ahogy a történet előrehaladtával, lassan megtörhetetlen barátság kötődik Harry, Ron és Hermione között. Az ő kapcsolatuk elmélyedése – a későbbiekben is – a regény egyik mozgatórugója, miközben kotnyeleskedésüknek hála lassan felfedik és megoldják a könyvben szereplő rejtélyt.
Rowling azonban legalább ugyanolyan rátermettséggel alkotja meg negatív szereplőit, mint a pozitívokat. Tesz róla, hogy a diák és diák közötti, illetve a tanár és diák közötti konfliktusok kellőképpen fölpiszkálják az olvasó igazságérzetét, Voldemort mítoszának/történetének bevezetése pedig egy sötét tónust ad hozzá a regény atmoszférájához, de közben semmiképpen nem csap át a cselekmény félelmetesbe.
A Harry Potter és a bölcsek köve tökéletes első regény, amely kézen fogva vezeti be az olvasót egy olyan mágiával teli világba, ahova később is szeretne visszatérni. Szerencse, hogy erre adódik is lehetősége.
Rowling, Joanne Kathleen. Harry Potter és a bölcsek köve. Animus, Budapest, 2008., 286 oldal.
Ha értékesnek ítéli a szerző publikációit, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon.
