Az ötödik résszel talán egy új állomáshoz érkezett a Harry Potter könyvsorozat, hiszen eddig a főszereplő életét a kezdetektől beárnyékoló velejéig romlott fő gonosz, Voldemort az előző rész végén újra testet öltött. Harry most már nem csupán egy árnnyal, egy gyenge szellemmel kénytelen szembenézni, hanem egy létező, ráadásul ereje teljében lévő halálos ellenséggel. A sorozat eddigi állomásaiban eddig sem lehetett panasz az izgalmas és veszélyes szituációkra, ám olybá tűnik a Harry Potter és Főnix Rendjében némileg komolyabbra fordult a cselekmény.
Harry természetesen már azelőtt bajba keveredik, hogy visszautazna szeretett iskolájába, a Roxfortba, hiszen az utcán az azkabani fogolyból megismert Dementorok támadják meg. Harry tárgyalásával nem csak minden idők egyik legunszimpatikusabb szereplőjét ismerhetjük meg Dolores Umbridge személyében, de egyben egy jóval részletesebb betekintésben lehet részünk a Mágiaügyi Minisztérium működésével kapcsolatban. Harry idáig sokszor szenvedett az akaratlanul szerzett hírnevével, ám annak hátrányai minden bizonnyal az ötödik részben csúcsosodnak ki a leginkább. A fiú hiába volt szemtanúja Voldemort visszatérésének, a varázsvilág tetemes része inkább szeretné elhinni az ellenkezőjét, így megpróbálják igencsak sikeresen hiteltelen személyként beállítani őt. A negatív visszhang elválaszthatatlan barátait képtelen megrendíteni, ám az iskola többi tanulóival már más a helyzet.
Dolores Umbridge megjelenése a Roxfortban egyértelműen jelzi a Mágiaügyi Miniszter álláspontját az iskola működésével kapcsolatban, az egyik napról a másikra napvilágot látó rendeletek teljesen átformálják, a legtöbb esetben inkább megkeserítik az ottani életet. Rowling valami elképesztő zsenialitással mutatja be különböző szituációkban Umbridge karakterét, aki kívül ugyan mosolyog, de ha a helyzet úgy hozza, igen mocskos eszközök alkalmazásától sem riad vissza. A nő erőbeli és minden egyéb fölényét csak tovább erősíti, hogy Harry tizenöt évesen teljes énjével belépett a kamaszkorba, így a legtöbbször képtelen kordában tartani a dühét; sokszor felesel, kiabál és mérges.
A Harry Potter és a Főnix Rendje a sorozat leghosszabb és legtartalmasabb darabja, melynek vége nemcsak izgalmas, de egyben szomorú és megrendítő is. S mégis, Rowling ismét egy olyan regény tudott írni, melynek világába az olvasó újra és újra vissza szeretne térni.
Rowling, Joanne Katleen. Harry Potter és a Főnix Rendje. Animus, Budapest, 2007., 752 oldal.
Ha értékesnek ítéli a szerző publikációit, kérjük, támogassa a PannonHírnök munkáját és kövessen minket a Facebookon.
