Az új-zélandi Tamsyn Muir 2019-es első regényével azonnal zajos sikert aratott, hiszen a science fiction-, fantasy- és horror elemeket keverő Gideon, a Kilencedik minden fontosabb irodalmi díj döntőéig eljutott, a Locus- és Crawford-díjakat pedig el is nyerte. A könyv elismerése nem véletlen, hiszen a Gideon, a Kilencedik egy egészen komplex, egyedi történet, amely nem csak ahhoz képest jó, hogy bemutatkozó műről van szó.
A regény főszereplője Gideon, a Kilencedik Ház megvetett tagja, aki egész életében csupán egyetlen dologra vágyott: hogy elszabadulhasson szülőbolygójáról. Utolsó szökési kísérlete megint kudarcba fullad, melyet a Kilencedik Ház hercegnője akadályozott meg, azonban ezzel egy páratlan lehetőség is az ölébe hullik. A Császárnak nekromantákra van szüksége, ezért minden Ház örökösét halálos próbatételre szólítja, így Harrowhark Nonagesmius, a Kilencedik Ház hercegnője és csontmágus boszorkánya újonnan fogadott lovagjával, Gideonnal útnak indulnak, hogy teljesítsék a rájuk váró veszélyes feladatokat. Megérkezésükkel kezdetét veszi a versengés a Házak között, és úgy tűnik, egyesek semmitől sem riadnak vissza, hogy elérjék a céljukat.
A Gideon, a Kilencedik nagyon laza, olyan mondatok és hasonlatok követik egymást benne, hogy az ember önkéntelenül is elmosolyodik vagy felnevet rajtuk. A stílusa rendkívül szórakoztató, és talán még jobban az lett volna, ha maga a főszereplő a narrátor, hiszen a regény során kizárólag az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Érdekes, hogy a kiadó korábban a Kotnyeles kölykök esetében emelte ki a fordító, Varró Attila munkáját, de inkább itt érdemes megemlíteni, hogy a szöveg magyarra átültetése egészen bravúrosra sikerült. Kétségtelen, hogy Muir a nem megszokott módon használja fel a mondatokat, így a prózája igazán izgalmas, melyhez kapunk egy aprólékosan felépített, halottakkal teli, sötét világot, és két olyan főszereplőt, akik szívből gyűlölik egymást. Gideon és Harrowhark utálata egyértelműen csak még jobban feldobja a könyvet, párbeszédeik, egymás fejéhez vágott sértéseik egészen humorosak és nem lehet rájuk unni.
Az is egy pozitívum, hogy nem derül ki, Gideon és Harrohwark gyűlöletének mi a pontos oka, erre egészen a történet végéig várni kell, de még ebbe is kerül egy csavar. A Gideon, a Kilencedik szövevényes cselekménye ugyancsak tartogat néhány váratlan fordulatot, de pont az agyoncsavart mondatok és talán az események lassú előrehaladta miatt a regény néha kicsit leül, nehézkessé válik illetve lefáraszthatja az olvasót. Mert ez a könyv nem egy könnyű olvasmány, sem stílusát, sem pedig témáját tekintve, így kifejezetten csak elkötelezett sci-fi rajongóknak ajánlható, nem is véletlen, hogy a Fumax SF Extra sorozatában jelent meg.
A sci-fi műfaj, az élőhalottak és az izgalmas kardforgatások kedvelőinek egészen biztosan nem okoz majd csalódást.
Muir, Tasmsyn. Gideon, a Kilencedik. Fumax, Budapest, 2020, 448 oldal.
