A heti kemény munka és hajtás után mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra. A lazuló könyvkedvelők figyelmébe ajánlunk a szórakoztató irodalom különböző műfajaiból unalmas – vagy pont, hogy nem unalmas – hétvégékre olvasnivalót.
Erin Morgenstern 2011-es első regényével, az Éjszakai cirkusszal azonnal kiugró sikert aratott, a könyvet egy tucat nyelvre lefordították, több hétig szerepelt a New York Times bestseller listáján, és elnyerte vele többek között a neves Locus-díjat is. Innentől egyértelmű volt, hogy érdemes szerző munkásságára odafigyelni, azonban 8 év telt el következő mű, a Csillagtalan Tenger megjelenéséig. A kérdés csupán az, vajon megérte-e ennyit várni? A válasz pedig egyértelmű és igen rövid: abszolút!
A Csillagtalan Tenger főszereplője Zachary Ezra Rawlins, aki egy napon különös könyvre bukkan a könyvtárban, melynek a címe Édes bánatok. Zachary, aki a könyvek nagy rajongója – és amúgy számítógépes játékok narratívájának a vizsgálatával foglalkozik az egyetemen −, azonnal belemerül a kötetbe, de hamarosan nagyon meglepődik, amikor a regényben szereplő történetek között rábukkan egy gyerekkori élményére. Zachary nyomozni kezd az Édes bánatok után, ami egy különös irodalmi bálhoz vezeti, majd onnan események izgalmas és egészen elképesztő sora egy földalatti könyvtárba viszi, hogy ott aztán csak még tovább folytatódjanak a kalandok. A hely, ahová megérkezett egyszerűen varázslatos, tele időből kizökkent helyiségekkel, felfedezésre váró rejtélyekkel, macskákkal és természetesen rengeteg könyvvel. Mindenki, aki odakerül, a Csillagtalan Tengert szeretné látni…
Erről a könyvről egyszerűen nem lehet máshogy írni, csakis szuperlatívuszokban. Erin Morgernstern nem csak remekül ír és vezet történetet, nem csupán egy végletekig izgalmas és gyönyörű világot képes teremteni, hanem kívülről-belülről ismeri a fantasy irodalmat (meg az egészet). Ember legyen a talpán aki a konkrétan megemlített klasszikusok mellett felismeri az összes utalást más művekre; szerepel itt Fitzgerald , Borges, Stephen King, Susanna Clarke és Joe Hill, no meg rajtuk kívül még sok mindenki más is. Nem beszélve az áthallásról A Végtelen történetre, a Varázslók-trilógiára és a Narnia krónikáira. Az irodalmi álarcos bál, amire a főszereplő eljut, a könyvrajongók igazi Mekkája. Erin Morgenstern nem csak biccent egyet a műfaj nagyjai felé, hanem egyenesen földig hajol előttük.
A szöveg ezen kívül szépirodalmilag gondozott, a fejezetek viszonylag rövidek, a könyv végig képes fenntartani az olvasó figyelmét. A benne szereplő fő szálat gyakran szakítják meg meseszerű történetek, melyek önmagukban is izgalmasak, de az összes értelmet nyer valamikor később a regény során. Mindemellett rettentően érdekes a főszereplők eszmecseréje a videojátékokról, még olyanoknak is, akik nem játszanak: vajon képes-e többet nyújtani egy számítógépes játék, mint a könyv, hiszen az előbbi esetében nem egyszer mi magunk alakíthatjuk a történéseket és a végkimeneteleket. A regényben vissza is köszön ez a narratívtechnika, olyannyira zseniálisan, hogy az olvasó szinte úgy érezheti, maga is befolyással bír az események alakulásra, csakúgy, mint Zachary.
Erin Morgenstern kétségkívül a könyvek szerelmese, a Csillagtalan Tenger pedig az olvasót is könnyen azzá tudja varázsolni (ha előtte esetleg még nem volt az)
Morgenstern, Erin. Csillagtalan Tenger. Agave Könyvek, Budapest, 2020, 544 oldal.
