William Gibson már az első, 1984-es Neurománc című regényével kultikus hírnevet szerzett magának a tudományos-fantasztikus irodalomban.
Pályafutása során rengeteg irodalmi díjjal jutalmazták, többek között a Nebula-, Hugo- és Phllip K. Dick-díjjal is. Műveiben rendszerint központi téma a technológia és a társadalom egymásra való kölcsönhatása, csak úgy, mint 1993-as Virtuálfényben is, mely 2015-ben jelent meg újból az Agave Könyvek gondozásában. Annak ellenére, hogy a regény eredetileg 27 évvel ezelőtt íródott, nemhogy nem avult el, hanem még aktuálisabbá vált az évek során.
Története szerint valamikor a nem túl távoli jövőben járunk San Franciscóban. Az egyik főszereplő, Chevette biciklis futárként dolgozik, és egy öregemberrel lakik együtt a Hídon, aki gyerekkorában befogadta, most pedig ő gondoskodik róla. Egyik nap aztán egy csomag kiszállítása közben belekeveredik egy buliba, ahol elemeli egy nem túl szimpatikus ember napszemüvegét. Előtte még sohasem csinált ilyet, és hamar meg is bánja, mert kiderül, hogy az a bizonyos szemüveg nagyon is értékes, és egyesek bármire képesek lennének, hogy visszaszerezzék azt. A másik főszereplő, Rydell, aki ugyancsak véletlenül keveredik az eseményekbe − hiszen csupán sofőrként alkalmazzák a nyomozópáros mellé, akik a szemüveg után nyomoznak −, balszerencséjére pont egy olyan fickó, aki normális morális értékekkel rendelkezik. Ennek köszönhetően nem tűri, ha valamit el akarnak tussolni, és bizony ennél az ügynél minden gyanúsnak tűnik, nem is beszélve arról, hogy mindenki szeretne elrejteni valamit…
A Virtuálfény nem csak izgalmas thiller, hanem egy félelmetes jövőkép is egyben. Rydell elveszti a rendőri állását, mert nem találták indokoltnak, hogy lelőtt egy bedrogozott őrültet, aki a családját fenyegette egy fegyverrel. Ironikus módon gyerekkora kedvenc tévéműsora az – Zsaruk a pácban −, amelyik vállalja a védelmét, biztosítja az ügyvédeket. Ám amikor egy másik súlyos gyilkosság kerül a középpontba, vele többet nem foglalkoznak, egyszerűen az utcára dobják. Később egy olyan biztonsági cégnél dolgozik, melyet csak a gazdagok engedhetnek meg maguknak. A rendőrök között rengeteg az orosz (hidegháborús utóhatás?), lőfegyvert csak engedéllyel használhatnak, ha a körülmények is megfelelőek. Ronda világ ez, ahol szinte mindenki korrupt.
A regényben szereplő technika még 2020-ban sem tűnik avíttasnak, így a Virtuálfény korát megelőzve mutatja be a jövőt, melyet szinte ma élünk. Még az internet globális elterjedése és használata előtt itt a televíziót istenítik, de a könyvben szereplő szemüveg egészen hasonlatos a mai VR-szemüvegekkel.
Arról nem is beszélve, hogy a Virtuálfény mindezek mellett egy szórakoztató, pörgős sci-fi regény, mely mind a történetével, mind a megalkotott világával magával ragadja az olvasót.
Gibson, William. Virtuálfény. Agave Könyvek, Budapest, 2015, 280 oldal.
