Naomi Novik 2006-ban robbant be a fantasy irodalomba a Temeraire-sorozat első kötetével, az Őfelsége sárkányával, mellyel azonnal el is nyerte a Legjobb Új Író kategóriában John W. Campbell-díjat, illetve Legjobb Első Regény kategóriában a Locus- és Comton Crook-díjat, nem mellesleg a sorozat harmadik részével a New York Times bestseller lista élére került. Sikerei később sem hagytak alább, 2015-ös Rengeteg című regényével a Nebula-, Locus- és Brit Fantasy-díjakat ítéltek oda neki, hazánkban a GABO kiadó gondozásában jelent meg először 2016-ban keménytáblás, majd 2020-ban egy puhakötéses változatban. A Rengeteg nem csak a kifejezetten szép és ötletes borítójával képes elvarázsolni, hanem a tartalma is egy igen velős és emlékezetes történetet tartogat az olvasó számára.
Főszereplője a csendes kis falujában élő Agnyeska, akinek egész életét beárnyékolja a közelben burjánzó sötét mágiával teli erdő. A Rengetegből olykor szörnyek bukkannak elő, hogy elkapják az embereket vagy az állataikat, de olyan is előfordul, hogy valaki túl közel merészkedik hozzá, és úgy bekebelezi, hogy soha többet nem hallanak felőle. Ez a jobbik eset, a másik, mikor az erdő visszaküldi az elragadott embert, akit azonnal el kell égetni, különben bármelyik pillanatban elkövethet valami szörnyűséges tettet. A völgyet egy mágus védelmezi a folyamatosan terjeszkedő Rengetegtől, de cserébe minden 10 évben egy fiatal lányt vesz magához tornyában. Agnyeska nem aggódik, hiszen tudja magáról, hogy esetlen, és nem is olyan szép, mint például legjobb barátnője, így a Sárkány nem őt fogja választani. De hamarosan kiderül, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna.
A Rengeteg egy olyan regény, amely már az az első oldalakon megragadja az olvasó figyelmét, és aprólékosan felépített világával, az elmesélt történettel és az izgalmas szereplőivel képes azt végig fenn is tartani. Nem feltétlenül tartozik a kedvenceim közé a klasszikus fantasy vonal, a Rengeteg valahogy mégis a szívemhez tudott nőni, és csak az utolsó pár oldal miatt húztam a végén a számat, de összességében egy roppant pozitív élmény volt az olvasás. A főszereplő személye önmagában van annyira érdekfeszítő, hogy elterelje figyelmünket az esetleges hibákról vagy üresjáratokról, de szerencsére itt ettől nem kell tartani. Agnyeska egy igazi kis kalandor gyerekkora óta, aki mindig összekoszolja a tiszta ruháit, makacsságával pedig talán csak a Sárkányé vetekedhet; az ő kapcsolatuk az egyik mozgatórugója a regény első felének, a kezdetektől olyanok, mint egy zsörtölődő házaspár, ami sokszor mosolyt csalt az ember arcára
A Rengeteg világába úgy épül be a mágia, mintha az a legtermészetesebb dolog volna, arról nem is beszélve, hogy milyen alaposan és milyen gyönyörűen kidolgozott és ábrázolt a könyv során. Utoljára talán Lev Grossman Varázslók-trilógiájában éreztem, hogy a varázslat ilyen „reális”, anélkül, hogy bántanám (mert szeretem), de ezekhez képest a Harry Potterben csupán fapálcákkal hadonászó tökelütöttek vannak.
Az új, puhaborítós kiadás szokásos módon igen szűken kötött, de a gerinc nem tört meg olvasás közben, csak a borítón lévő aranyrészek koptak meg kissé. Ennek ellenére a Rengeteg minden tekintetben egy remek hétvégi olvasmány, melyet jó érzés kézbe venni, és még annál is jobb elmerülni a világában.
Novik, Naomi. Rengeteg. GABO kiadó, Budapest, 2020, 488 oldal.
