Rhiannon Navin Németországban született és nevelkedett, majd csak később költözött az Egyesült Államokba New York mellé, ahol főállású anya és író lett belőle. Eddig egy regényt követett el, a 2018-as Egyetlen gyermeket (Only Child), melyet itthon az Atheneum kiadó jelentetett meg magyar nyelven még ugyanabban az évben. Az Egyetlen gyermek egy igazi családi dráma, amely egy hatéves gyermek szemszögén keresztül meséli el, hogy a gyász hogyan tudja darabokra tépni az emberek életét, miközben a megbocsájtás és az elengedés fontosságára is felhívja a figyelmet.
Történetének főszereplője az általános iskolában első éves Zach, aki egy gardróbszekrényben megbújva osztálytársaival és tanárnőjével hallgatja végig, ahogy egy ámokfutó sorra lövöldözi le a gyerekeket. Később elkapják a tettest, és a diákokat a helyi templomba terelik. Ide fut be Zach anyukája és apukája, aki csak ekkor fedezi föl, hogy a nagy felfordulásban nem is figyelte, hogy bátyját nem látta sehol. A család a kórházba megy, hátha a fiú megsérült, és nem kell sokat várni, hogy kiderüljön a szörnyű igazság: Andy, Zach idősebb testvére az ámokfutó egyik áldozata lett.
Az Egyetlen gyermek a hatéves Zach ártatlan perspektíváján keresztül tárja elénk a borzalmas és megrázó eseményeket. A regény hatásosan indít, a távolról hallható pukkanás szerű lövöldözések, a szekrénybe préselődött emberek és a félelem megalapozza a feszült és egyben letargikus hangulatot, amely egészen a történet végéig nem enged majd föl (és akkor sem teljesen). Sokkal hatásosabb volt csakis kizárólag Zach-re koncentrálni, és rajta keresztül bemutatni azt, hogy a család tagjai miként élik meg egy fiú elvesztését, ki hogyan dolgozza fel az űrt, amely a szerettet után maradt. Az apa folyton elmenekül otthonról, az anya inkább dühös, mint szomorú, és nem érdekli, kin kell átgázolnia ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson. Náluk komplexebb már csak Zach, akinek első kézből szembesülhetünk az érzéseivel, dilemmájával és fájdalmával, miközben családja szépen-lassan darabokra hullik körülötte.
Az Egyetlen gyermek legszimpatikusabb karaktere egyértelműen Zach, aki bár a legváratlanabb pillanatokban lesz dühös, és sokszor nem tudja kezelni az érzelmeit, néha mégis sokkal felnőttebb módon képes gondolkozni, mint a szülei. A könyv tényleg sokszor megrázó és szívfacsaró, egy-egy jelenet egészen könnyfakasztó, mégis olvastatja magát oldalról-oldalra, hiszen a végén egyszerűen muszáj jönnie valamilyen feloldozásnak. Nyelvezete hűen tükrözi Zach nyelvi világát, amelytől csak még élvezetesebb olvasmánnyá válik.
Aki kedveli a mély, hiteles drámákat, és nem zavarja, ha egy regény kifejezetten szomorú, annak érdemes lehet elolvasnia.
Navin, Rhiannon. Egyetlen gyermek. Atheneum, Budapest, 2018, 352 oldal.
