Habár a Spanyolországban született, de az Egyesült Államokban nevelkedett Jeanine Cummins több regényt írt korábban, az Amerika földje (American Dirt) az első, ami megjelent magyarul a Helikon kiadó gondozásában. Nem is véletlen, mert egy egész nagy és sokáig húzódó botrány alakult ki körülötte, ami odáig fajult, hogy az amerikai kiadó kénytelen volt lemondani a könyvesboltokba szervezett turnét, ami az Amerika földjén promóciózására szolgált volna a szerzőt ért fenyegetések miatt. A könyv először pozitív kritikákat kapott, de aztán – főleg mexikói szerzőktől – megérkeztek a negatívok is, ezek főként azzal vádolták az írót, hogy nem fest hiteles képet a mexikói közösségről. Oprah Winfrey beválasztotta a regényt könyvklubjába, ami nem hogy csitította volna a hangulatot, hanem még tovább fokozta; sőt, egy petíció is született, amit 142 író írt alá, hogy gondolja újra az Amerika földje „reklámozását”, de Oprah végül két részt is szenelt neki az Apple TV+-on futó műsorában. Most már csak az a kérdés, milyen valójában az Amerika földje?
Történetének főszereplője az Acapulcóban élő Lydia, akinek egész családját kiirtja a helyi drogkartell a 8 éves kisfia, Luca kivételével. Lydia és Luca csak a szerencséjének köszönheti, hogy túlélik a hidegvérű gyilkosok támadását, és egyetlen lehetőségük, ha minél előbb megpróbálják elhagyni az országot; csakhogy ez korántsem olyan egyszerű feladat, ha vérdíjat tűztek ki a fejedre. Lydia és Luca elkeseredett menekülésbe kezdenek Mexikón keresztül, hogy olyan nehézségekbe ütközzenek az út során míg az Egyesült Államok felé tartanak, amihez minden mozgósítható energiájukra és bátorságukra szükségük lesz… vagy talán még annál is többre.
Az Amerika földje nem egy könnyű regény, és témáját tekintve nem is szabad annak lennie; ettől függetlenül a stílus olvasmányos, a történetvezetés izgalmas, a főbb karakterek pedig egytől egyig kellően érdekesek. Az olvasás közben egészen könnyen alakulhat ki bennünk ambivalens érzés, egyfelől mindenáron tudni akarjuk, mi lesz a sorsa a két főszereplőnek (és néhány melléjük szegődött társnak), másfelől a könyv néha olyan megrázó részeket tartalmaz, amit nagyon nehéz tolerálni. Nem is emlékszem, mikor került a kezembe utoljára olyan könyv, amit többször le kellett tennem pihentetni, mert megviselt. Ez is egy pozitívum, a karakterek annyira élnek a regényben, történetük olyan szinten tragikus, borzalmas, átérezhető és hiteles, hogy nincs olyan olvasó, aki ne azonosulna velük.
Az Amerika földje erősen nyit, hiszen rögtön az első oldalakon egy egész család kiirtásáról olvashatunk egy nyolcéves kisfiú szemszögéből, aki a mosdóban rejtőzött el a gyilkosok elől. Az igazság az, hogy később sem történik meg a felengedés, Lydia és Luca a kartellel a nyomukban folyamatosan a veszélynek van kitéve, az országban mindent átsző a bűnözés, nem tudhatják, melyik sarkon várja őket egy újabb utánuk küldött gyilkos, így kénytelenek egyfolytában menekülni, úton lenni. Egyetlen reményük, hogy átlépjék az országhatárt, de attól több ezer kilométer választja el őket, és észrevétlenül utazni sem olyan egyszerű a kartellek által fölállított útzárak miatt.
A regény olvasása közben többször eszembe jutott Cormac McCarthy Az útja, ahogy a férfi és a fiú elkeseredetten róják a hamulepte utakon a métereket. Csak ott korábban elpusztult a világ, megszűnt létezni a civilizáció, az Amerika földjénben pedig ez nem történt meg. És mégis, Luca és Lydia egyik olyan kilátástalan szituációból gyalogol a másikba, hogy az sokkal jobban illene egy poszt-apokaliptikus környezetbe. Útjuk szépen-lassan lehánt rólunk mindent, a bőrt, a húst, az érzelmeket, miközben egy olyan reményt/célt kergetnek, amit talán sohasem fognak elérni vagy nem is létezik igazán.
Azt nem tudom megítélni, hogy az Amerika földje mennyire hitelesen mutatja Mexikót és az ott élő embereket, mert sohasem éltem ott, de az biztos, hogy az ország nem a közbiztonságáról és a drogterjesztés megakadályozásáról híres. Ettől eltekintve, kétlem, hogy a regénynek szenzációhajhászás lenne a célja, vagy az, hogy kihasználja az ottani közösséget. Főleg azért, mert ez nem egy dokumentumkönyv, hanem egy fikciós történet, így azt a helyén kell kezelni. Cummins az utószóban fejti ki, mit szeretett volna elérni a regény megírásával, hogy az emberek a Mexikóban ingázó (sokszor tehervonat – La Bestia – hátán utazó) migránsokat ne egy tömegnek, hanem külön személyeknek lássa, akiknek megvan egyenként történetük. Nem hiszem, hogy lenne okunk kételkedni ebben.
Cummins, Jeanine. Amerika földje. Helikon, Budapest, 2020, 440 oldal.
