A heti kemény munka és hajtás után mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra. A lazuló könyvkedvelők figyelmébe ajánlunk a szórakoztató irodalom különböző műfajaiból unalmas – vagy pont, hogy nem unalmas – hétvégékre olvasnivalót.
2020 áprilisában Stephen King újabb kisregényeket összegyűjtő kötettel tért vissza a Remény rabjai, a Napkutya és a Titkos ablak, titkos kert után. Csak úgy, mint a Remény rabjai esetében, új könyve, az If It Bleeds (Ha vérzik) is négy darab rövidebb (főleg King legtöbb más művét figyelembe véve) történetet tartalmaz. Habár King kétségtelenül hatalmas mesélő, népszerűsége sem véletlen, és az új könyvét sem tartom rossznak, elolvasása után mégis valahogy hiányérzetem támadt.
Az If It Bleeds nyitó írása igazából egy pozitívum, a Mr. Harrigan’s Phone (Mr. Harrigan telefonja) egy eszes tinédzser fiú és egy visszavonult, mogorva milliomos öregember történetét meséli el 2007-ből. Igaz, hogy ebben a kisregényben is van misztikum (csak úgy, mint az összes többiben), a hangsúly azonban a két főszereplő kapcsolatára helyeződik, illetve az első Iphone megjelenésére. Arra, hogy a készülék milyen szinten formálta át már a kezdetekkor a tartalomfogyasztást, hogy az akkor még ingyenes tartalmak, később hogyan váltak fizetőssé, és még a politikai hirdetések veszélyességére is felhívja a figyelmet; arra, milyen könnyen befolyásolhatóak vele az emberek, anélkül, hogy szinte feltűnne nekik. A Mr. Harrigan’s Phone egy nosztalgikus történet, mert 2020-ban az első Iphone már antiknak számít (telefonáláson kívül internetezésre még mindig használható King szerint), csak úgy, mint a Boom Boom Pow a Black Eyed Peas-től.
Stephen King az első fejezetet olvassa föl a könyvből
Az igazi problémák a következő kisregénnyel kezdődnek, a The Life of Chuck (Chuck élete) egy három fejezetből álló, visszafelé elmesélt történet, amely nekem a végére sehogy sem állt össze. Kapunk itt egy apokaliptikus jelenetet, meg Chuck tánccal és zenével teli igazából szomorú életét, amelyben szerepel egy ház; annak kupolájában egy közeli hozzátartozó halálának lehetünk szemtanúi, ami valamikor majd valóra válik. Nem igazán értettem, pontosan hogyan kapcsolódik az első fejezet a második kettőhöz, pedig kétszer is nekifutottam, aztán elképzelhető, hogy a hiányos angoltudás az oka.
A harmadik kisregény, a címadó és központi története a könyvnek, az If It Bleeds sikerült szerintem a leggyengébbre, hiába hozza vissza King az egyik kedvenc karakterét, a Mr. Mercedes-trilógiából és A kívülállóból megismert Holly Gibney-t. Azt se mondanám, hogy rossz a kisregény alapötlete, az az, hogy Holly felfedezi, hogy egy bombarobbantás helyszínéről tudósító riporter okozta magát a robbanást is. Erre utal a cím is, hiszen ha valamiben van vér, akkor vezető hír lesz belőle, ahogy azt tökéletesen bemutatta az Éjjeli féreg című – amúgy zseniális – film is. Ugyanakkor a felfedezés, amit Holly tesz az ugyanaz, mint amit már A kívülállóban olvashattunk egyszer, csupán egy kicsit más köntösben és jóval rövidebben, és így sajnos csalódást is okoz. Nem hozza el azt a kielégülést, amire a történet véget értével szüksége lenne az olvasónak.
Az utolsó írása a könyvnek, a The Rat (A patkány) már egy fokkal jobban sikerült, mint az előző kettő, sőt King egy olyan főszereplőről ír, aki képtelen befejezni az elkezdett regényeit, azaz szöges ellentétben áll önmagával. A kisregény remekül mutatja be az alkotás folyamatát, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy író egy könyvnek a megírásánál, és hogy hol buknak bele a legtöbben. Érdekes módon pont ez az írás igényelte a legkevésbé a misztikumot, fölöslegesnek érződik benne, teljesen elhagyható lett volna. A körítés, habár kissé klisés, tökéletesre sikerült, és önmagában elegendő is.
Végeredményben, King-et még mindig élvezetes olvasni, de írt ennél már jobbat, akár ha csak a kisregény kategóriát vesszük figyelembe.
King, Stephen. If It Bleeds. Scribner, 2020, 448 oldal.
