Könyv hétvégre! Útvesztő: Piranesi

Susanna Clarke 1993-ban kezdte el írni szabadidejében első regényét, A hollókirályt, melynek megjelenésére végül egy évtizedet kellett várni, egészen 2003-ig, hogy aztán azonnal bestseller legyen belőle és az összes rangos elismerést begyűjtse a műfajában (World Fantasy-, Locus-, Hugo-, Brit Könyvdíj, de még a Times is az év legjobb regényének választotta). 2006-ban egy novelláskötettel jelentkezett, a Búcsúbáj hölgyei és más történetek címmel, majd hosszú kihagyás után, idén jelent meg eddigi legújabb könyve, a Piranesi. A Piranesi, bár egy jóval rövidebb mű, mint a majd 800 oldalas A hollókirály, de értékéből ez mit sem von le, és ismét egy varázslatos, sokszor akár nyomasztó történetet kaptunk az írónőtől, amit érdemes elolvasni.

Történetének főszereplője Piranesi, aki egy egészen különleges helyen él: egy házban, melyben végtelen csarnokok sora követi egymást, tele a legkülönfélébb szobrokkal. A csarnokokat néha elönti az óceán, de Piranesi szerencsére olyannyira kiismerte a házat, hogy tudja, hogyan kerülje el a veszélyt. Napjait magányosan tengeti, rajta kívül csupán egy emberrel szokott találkozni, egy Másik nevű férfival, akivel rövid beszélgetéseik alatt a Nagy és Titkos Tudásra próbálnak rábukkanni. Piranesi célja, hogy minél alaposabban felfedezze a házat, de hamarosan rájön, hogy talán nem csak ők ketten vannak ott, valaki más is járja a csarnokokat.

A Piranesi narrátora egyben a főszereplő is, akinek a naplóbejegyzésein keresztül ismerhetjük meg az ő és a ház történetét. Az elbeszélésmód talán az elején egy kicsit nehézkes, döcögős, mert az olvasó nem ismeri a részleteket, de ahogy Piranesivel egyre többet fedezünk fel ebből a labirintusszerű, varázslatos világból, úgy rajzolódik ki előttünk egy egyre tisztább, konzisztensebb kép. Piranesi természetesen olyan, mintha ebbe a világba született volna, bejegyezéseiből arra lehet következtetni, hogy nem is ismer mást, azonban utalások bizony akadnak arra vonatkozólag, hogy ez nem mindig volt így. Piranesi egy roppant alapos ember, tényleg mindent feljegyez pontos részletességgel, és igazából ennek köszönhető, hogy mikor a regény izgalmassá válik, és elindul egyfajta nyomozás, képes kideríteni, mi is az a hely, ahol él, és ő maga hogyan került oda.

Rövid, izgalmas, mégis képes sokat nyújtani; Clarke ismét valami olyan egyedit alkotott, amivel előtte még nem találkozhattunk.

Clarke, Susanna. Piranesi. Agave könyvek, Budapest, 2020, 224 oldal.


Fritsi Péter

Gyerekkorom óta szoros kapcsolat fűz a könyvekhez, olvasáshoz. Legfőbb életterem a könyvtár. Könyvtárosi munkám mellett újságírással foglalkozom.

Hasonló cikkek