A heti kemény munka és hajtás után mindenkinek szüksége van egy kis nyugalomra, kikapcsolódásra. A lazuló könyvkedvelők figyelmébe ajánlunk a szórakoztató irodalom különböző műfajaiból unalmas – vagy pont, hogy nem unalmas – hétvégékre olvasnivalót.
Ezen a héten: Robert McCammon Egy fiú élete.
Robert McCammon eredetileg 1991-ben megjelenő regénye, az Egy fiú élete, mely egy évvel később elnyert a Bram Stoker- és World Fantasy-díjat, mely utóbbi az egyik legnívósabb elismerés a fantasy műfajában, 2019-ben végre magyarul is elérhetővé vált a Fumax kiadó jóvoltából. A képlet valóban ennyire egyszerű, mint ahogyan a cím is mutatja: egy fiú életéről van szó, habár a végkifejlet ennél sokkal rétegeltebb.
A történet főszereplője a 11 éves Cory Mackenson, aki az alabamai Zephyr városában él, ahol rögtön a könyv nyitó fejezetében szemtanúja lesz az apjával, hogy egy kocsi a bányatóba hajt. Az apja megpróbálja kimenteni az utast, de nem sikerül neki, amitől lassan depresszióba süllyed és rémálmok gyötrik esténként az eseménytől. Persze nem ez az egyetlen furcsa dolog, ami a látszólag idilli kisvárosban történik, a helységet kettészelő folyóban egy szörny lakik, a közelben valahol gengszterek tanyáznak, a helyi borbélyüzletben egy kiöregedett, híres cowboy tengeti a mindennapjait. Cory Mackanson és baráti társasága habár csupa jó fiúból áll, nem ritkán keverednek bele különböző balhékba, akarva vagy akaratlanul.
Az Egy fiú élete az egyik, ha nem a legjobb regény a felnőtté válásról. Habár elsősorban fantasynek tartják, annál sokkal jobban mozog a realitás talaján, inkább sorolnám a mágikus-realizmus műfajába. Az könyv elején felszólaló narrátor a varázslatról beszél, mely egy időben átszövi a mindennapjainkat, és ez a varázslat a gyermekkorhoz köthető, mikor egészen máshogy éljük meg a dolgokat. Ez az az idő, mikor az ember először szerelmes lesz, ilyenkor köttetnek a legerősebb barátságok, melyek hosszú éveken keresztül tartanak. Az Egy fiú élete pedig tökéletesen mutatja be a kamasz kor rejtelmeit, annak legtöbb velejáróját, jót és rosszat egyaránt: a nyári szünet kezdetekor érzett felhőtlen örömöt, kalandozásokat, verekedéseket, rejtélyek felderítését.
A kiadó bemutató videója a könyvről a youtube csatornáján
A regény hosszú, és bár nem nevezhető igazán pörgősnek, unalmasnak jelzővel semmiképpen nem illetném. Az Egy fiú élete már az első oldalakkal képes elvarázsolni az olvasót, kézen fogja és magabiztosan végigvezeti az egész történeten. A könyv végére érve inkább sajnálat az, amit érezhetünk, hiszen végleg el kell hagyni ezt a mesebeli világot, mely igazából nagyon is valóságos. Robert McCammon remekművét olyan, csakugyan a gyermekkort és felnőtté válást tökéletesen bemutató regényekkel tudnám egy lapon említeni, mint az Az Stephen King-től, a Dermesztő Nyár Dan Simmons-tól vagy az Óceán az út végén Neil Gaiman-től.
Negatívumként talán csak annyit emelnék ki, hogy az elején furcsa a magázódó hangnem, kicsit talán távolítja az olvasót, de ez már csak szőrszálhasogatás, hiszen a fordítás végig gördülékeny.
Az Egy fiú élete tökéletes olvasmány egy olyan esős, borús hétvégén, amikor az ember bezárkózik a szobába, és nincs más dolga, mint a könyvre koncentrálni.
McCammon, Robert. Egy fiú élete. Fumax, Budapest, 2019, 664 oldal.
