Stacy Willingham médiaszakon végzett a Georgiai Egyetemen, a diplomáját kreatív írásból szerezte, és szövegíróként dolgozott reklámügynökségeknél, mielőtt megírta volna első regényét, a Villanás a sötétbent. A könyv azonnal hatalmas siker lett, hiszen felkerült vele a New York Times és az USA Today bestseller listájára, jelenleg pedig közel 30 nyelvre fordítják le a művét. A Villanás a sötétben a mai divatos krimi/női pszichothriller vonalon mozog, de vajon tényleg rászolgált-e a sikerre?
Történetének főszereplője Choe Davis, aki kislányként szörnyű traumát élt át: hat tinédzser lány tűnt el a környékükről, hogy aztán kiderüljön, Chloe apja rabolta el és ölte meg őket. A férfit életfogytiglanra ítélik, húsz évvel később pedig Chloe pszichológusként dolgozik, amikor ismét kamaszkorú lányoknak veszik nyoma körülötte. Akaratlanul belekeveredik a nyomozásba, miközben felmerülnek benne a kétségek, hogy talán több köze van az eseményekhez, mint azt gondolná…
Kicsit olyan érzés volt olvasni a Villanás a sötétbent, mint amikor egy Karen Dionne regényt vesz kézbe az ember; a női főszereplők ott is mindig a lehető legrosszabb döntéseket hozzák meg egyfolytában, miközben olyan információkat titkolnak el, melyek könnyedén segíthetnének rajtuk. Így belesodorni a karaktert a kétségbeejtő események közé még egyszer-egyszer elfogadható, de ha minden esetben ugyanez a módszer, az egy idő után unalmassá, de főként idegesítővé válik. Chloe személye így unszimpatikus lesz, elidegenedik tőle az olvasó, és aggódni is nehezebb érte. Ráadásul Chloe E/1-ben meséli el a történéseket, és néha elég furcsa általánosítások/megfigyelések érhetők tetten a szövegben, például olyasmik, hogy „mi nők óvakodva lopakodunk a kocsinkhoz munka után, és mindig sötétedés előtt érünk haza”. Emellett minden fontos férfi szereplőnek szexin feszül az ing/póló a bicepszén, amivel nincs semmi probléma, csak harmadszor önismétlésnek tűnik. Ha a szerző célja az volt, hogy Chloe a szimpatikus/unszipmatikus határon mozogjon, ez inkább a negatív irányba tolódott el. Remek ellenpélda erre Kertész Erzsi Az átutazója, de ha szigorúan a műfaj keretein belül szeretnénk maradni, akkor ott van A. F. Brady Vakság című regénye.
Maga a történet minősége is kifogásolható néhány ponton. Ha a főszereplő döntései/személye fölött még szemet is hunyunk, akkor még mindig ott vannak a gyilkosságok. A jelenben történő eltűnések senkinek nem juttatja eszébe, hogy húsz évvel ezelőtt talán a rossz embert kapták el. Nem, helyette egy másolós gyilkos elmélet után nyomoznak, ami kissé bugyutának hat, és akaratlanul az egyik South Park epizódot idézi meg.
Mindezek ellenére a Villanás a sötétben nem egy rossz regény, csak ennél sokkal több potenciál volt benne, és kár, hogy ezt a szerző igazából nem használta ki.
Willingham, Stacey. Villanás a sötétben. General Press, Budapest, 2022., 376 oldal.
Amennyiben tetszik a tartalmak, tudósítások, hírcikkek sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
