2018. március 19-én, hétfőn rendezik meg a madridi Cervantes Intézetben a Királyok királyság nélkül, diplomaták diplomáciai kapcsolatok nélkül címet viselő konferenciát, melynek keretében bemutatásra kerül a Marosy Ferenc magyar királyi követ Madridban 1949-1969 című könyv. A madridi magyar nagykövetség által kiadott, Gyuricza Péter és Gyuricza Kata Sára által szerkesztett magyar-spanyol kétnyelvű kötet Marosy Ferenc diplomata munkásságának állít emléket. Az eseményen többek között részt vesz Juan Manuel Bonet, a Cervantes Intézet igazgatója, Ramón Gil-Casares Sarústegui, a spanyol Diplomataképző Iskola vezetője, Győri Enikő magyar nagykövet, II. Simeon volt bolgár cár és Habsburg György magyar királyi herceg.
Kevesek által ismert diplomáciatörténeti érdekesség, hogy a második világháború után Spanyolország nem ismerte el a szovjet csatlósállamok kormányait, ellenben Franco tábornok támogatásával újra megnyílhatott a spanyol fővárosban a Magyar Királyi Követség, amely 1949-től kezdve az egyetlen olyan emigráns magyar diplomáciai képviselet volt, melyet a fogadó állam hivatalosan elismert.
Marossolymosi nemes Marosy (Mengele) Ferenc 1921-től különböző állomáshelyeken teljesített diplomáciai szolgálatot: többek között Londonban, Belgrádban, Bukarestben, Madridban, Zágrábban és Helsinkiben. Finnországból 1944-ben távozott a semleges Svédországba, ahonnan 1946 áprilisában Spanyolországba utazott tovább. Az először óraadó tanárként dolgozó diplomata felvette a kapcsolatot az emigráns magyarokat tömörítő Magyar Nemzeti Bizottmánnyal, azonban az igazi áttörést Habsburg Ottó 1949-es spanyolországi látogatása jelentette. Az osztrák-magyar trónörökös közbenjárására a spanyol kormány hivatalosan beiktatta az emigráns magyar követet, Marosy Ferenc pedig átvette az 1945-ben lefoglalt Magyar Királyi Követség épületét. Az újonnan beiktatott magyar királyi követ megtartotta az épület nevét és címerét, ezzel is jelezvén hogy a szabad Magyarország jogfolytonosságát képviseli. Az angyalos-koronás címer jó ajánlólevél volt a katolikus országban, ahol a Mindszenty József hercegprímás elleni koncepciós per következtében nagy rokonszenvet tanúsítottak a magyar emigránsok iránt.
A most megjelenő kötet Marosy Ferenc spanyolországi tevékenységét mutatja be. A mű megjelenésének különös jelentőséget ad az a tény, hogy a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) törvényileg kívánja betiltani a baloldali történelemképpel nem egyező írásokat, s amint a neves újságíró Ramón Pérez-Maura rávilágított, a Marosy Ferenc pályafutásának szentelt könyvet a törvényjavaslat elfogadása esetén meg kellene semmisíteni. Bízzunk benne, hogy a szólás- és véleményszabadság erősebbnek bizonyul az ideológiai megfontolásoknál, és a szélesebb nyilvánosság is hamarosan megismerheti a magyar-spanyol kétoldalú kapcsolatoknak e kuriózumokban bővelkedő fejezetét.
Cseszneky Miklós
