Hosszú évek óta Gyarmati István Környe legidősebb lakója, aki szeptember 1-jén töltötte be 100. életévét. A rendelkezésre álló anyakönyvek bejegyzései, az idősebb környeiek, de még Pista bácsi emlékezete szerint sem élt soha a faluban olyan ember, akit a 100. születésnapján köszönthettek volna, így már jó ideje tartottak az izgatott előkészületek a születésnapi meglepetés ünnepség kapcsán, amit végül felülírt a koronavírus járvány.
A 100 esztendős ünnepeltet szűk körben, az Idősek Klubjának teraszán köszöntötték a szép napon, Pista bácsi pedig ezúttal is ízelítőt adott az évtizedek során felhalmozott bölcsességéből, és kedves humorából: picit panaszkodott az időjárásra, hozzátéve, hogy na azt aztán nem lehet befolyásolni, és arra, hogy hallja a híradóban: sokan nem viselnek maszkot a tömegközlekedési eszközökön, pedig mindenkinek vigyáznia kellene magára, mert „mindannyiunk érdeke az egészségét megvédeni”.
| Az ünnepeltet Beke László polgármester nem csak a környeiek, hanem minden környékbeli nevében köszöntötte. Biztos sok titka van, hogy ilyen szép kort megél az ember. Az egyik nagy titka lehet, hogy jó időben jó döntéseket kell hozni. És a Pista bácsi ebben jó példát tud nekünk mutatni, és a mai alkalom is, hogy nem ünnepséget, hanem köszöntést tartunk, egy jó döntés. Amikor 90. születésnapot köszöntünk, Környe bronzérmet szoktunk átadni, most Önnek egy Környe ezüst érmét adunk – fogalmazott, egyben ígéretet tett, hogy Pista bácsi 110. születésnapjára elkészül az arany érme, s hogy a most elmaradt „bulit”, amint engedi a járvány, természetesen megtartják. Az ünnepeltet az Idősek Klubja nevében Halász-Becker Anita, a Vöröskereszt helyi szervezete részéről Eisenbart Győzőné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe képviseletében Tirhold Kármen elnök, az Egyesített Szociális Intézménytől Somlói-Nagy Renáta köszöntötte. |
A kedves gondolatokat, jókívánságokat Gyarmati István egy kényelmes fotelben, mosolyogva hallgatta, majd kiderült, hogy az is az ajándékok egyike. Pista bácsi ugyanis, aki mindig is két keréken közlekedett, egy esztendeje már nem kerékpározik, az önkormányzat ajándéka, a masszázsfotel pedig az így kimaradó mozgás hiányát ellensúlyozza kicsit.
Pista bácsi nem titkolta, hiányzik neki a kerekezés, hiszen első kerékpárját 15 évesen, hitelből vásárolta, és 99 éves koráig valóban minden nap felült a drót szamárra. Igaz, régen nem volt ekkora forgalom, ma már nagy bátorság kell az úton a biciklizéshez – mondta, a forgalom nagyságát pedig mosolyogva így érzékeltette: 15 percet állok az út szélén, ha át akarok menni a szembe szomszédhoz. Azt hiszik, hogy stoppolok… Mesélt a mögötte álló évtizedekről, és szellemi frissességét igazolta, hogy élete valamennyi jelentősebb mozzanatát szinte napra pontosan idézte fel, és még a neveken sem igen törte a fejét. S hogy Pista bácsi szerint mi a hosszú élet titka? A sok mozgás, ami számára a kerékpározással maradéktalanul megadatott, s hogy – mesélte – mindig is tartózkodott az alkoholtól. Megverem a csizmám szárát, csókolom az összes jelenlévő szép hölgy száját! – hangzott el tőle a már jól ismert mondat, és azonnal hozzá is tette: az a baj, hogy a járvány miatt nem tarthatom be az ígéretem…
Gyarmati István 1920. szeptember 1-én született Kocson, Cziráki Julianna és Gyarmati József első gyermekeként. Dunaalmáson gyerekeskedett két húgával és öccsével, szeretett tanulni, de a mozgás volt a mindene. 15 évesen Dunaalmáson kisbírói állást vállalt, első fizetéséből és hitelből vásárolt egy kerékpárt, a faluban ő volt a harmadik biciklitulajdonos. Egy évvel később épp emiatt hívták el villanyszerelő segédnek, hiszen kerékpárjával járhatta a környező településeket. Segédként nem kapott fizetést, a négygyermekes édesapja viszont úgy tartotta: inkább menjen, tanuljon, kigazdálkodják. Neszmély, Süttő, Dunaalmás, majd később Oroszlány, Kisbér villamosításában vett részt a mesterével. 1943-ban behívták katonának és rádiósként az orosz frontra vitték. Egy év frontszolgálat után vezényelték Környére, itt tovább folytathatta a villamosítást. A falun kívül a körzetéhez tartozott Vértessomló, Várgesztes és Vértestolna.
Párjával, Bognár Katalinnal egy kömlődi bálon ismerkedett meg, a boldogító igent 1947. október 18-án mondták ki, Környére 1955-ben költöztek, és kezdtek el építkezni. Három gyermekük született: István, Gyöngyi és Árpád.
Villanyszerelőként, majd kirendeltség-vezetőként dolgozott nyugdíjazásáig az oroszlányi ÉDÁSZ-nál, s bár kapott ugyan az 50-es évektől a munkájához Csepel, Danuvia, majd Pannónia P10 motort, a kerékpározást nem hagyta abba. Szeretett Katóját 2003-ban, István fiát 2017-ben veszítette el. Élete harmadik kerékpárjával a 80. születésnapjára lepte meg a család, mert a régit teljesen elkoptatta. A mai napig aktívan éli a mindennapjait, kertet művel, virágot rendez, segít a szomszédoknak, és heti egy alkalommal „elszalad” busszal bevásárolni, gyógyszert kiváltani. A mozgás és mértékletesség mellett Pista bácsi szerint a hosszú élet titka az is, hogy nyitottnak kell lenni a világra, ápolni kell az emberi kapcsolatokat, minden napra célt kell kitűzni magunk elé.
