A mátyusföldi Zsigárdról származó Szabó Tünde egészségügyre szakosodott közgazdász. Szabadúszóként többnyire az ENSZ fejlesztési programjain, jelenleg az Európai Befektetési Banknál dolgozik, Luxemburgban. Tünde férjével és két leánygyermekével él Madridban. A család több tagja is elkapta a rettegett koronavírust. A családanya beszámolt portálunknak a betegség kezdeteiről, annak lefolyásáról és a madridi helyzetről. Figyelem: tanulságos történet következik!
Munkádból kifolyólag nagyon sokat repülsz, utazol.
Igen, a mostani helyzetet leszámítva – mert most ugye kijárási tilalom van – már több mint egy éve hetente kétszer ülök repülőre, néha hatszor is. Luxemburgban dolgozom, de a családom, férjem és két lányunk Madridban lakik. Én rendszeresen ingázom a két város között. Átlagban négy napot töltök Luxemburgban, hármat Madridban egy héten. Sokszor még Luxemburgból is utazom ide-oda, főleg Európa fővárosaiba.
Mikor kezdted észlelni az EU-ban, a reptereken, hogy baj van?
Az az igazság és egyben a tragikus is, hogy én a reptereken a bajt soha nem észleltem. Hittem a hivatalos adatoknak. Legutoljára március 9-én repültem Madridból Helsinkibe, 11-én vissza Helsinkiből Madridba. Akkor Spanyolországban hivatalosan 150 igazolt fertőzött volt, Finnországban pedig 17. Gondoltam, a valószínűsége gyakorlatilag nulla, hogy én bárhol is megfertőződhetek.
Amikor már a mi családunkban is megjelentek az első tünetek, akkor jöttem rá, hogy a mi köhögésünk is csak olyan „finom”, enyhe. Tulajdonképpen az egész epizódus során (eddig 10 nap) nem ment át rohamszerű köhögésbe. Ekkor jöttem rá, hogy a betegség ott van mindenütt. Hatalmas számú ember fertőzött, de mivel enyhe tüneteket mutat, szabadon mozog, utazik, hordja a betegséget mindenfelé. Legalábbis egy hete ez még így volt. A szigorú intézkedések csak ezután következtek Spanyolországban is, Szlovákiában is, és mindenfelé Európában.
Melyek voltak az első tünetek? Tudtátok, hogy ez a koronavírus?
Mielőtt felsorolnám a tüneteket, szeretnék hangsúlyozni két dolgot: nem vagyok orvos és a mi esetünk enyhe. Statisztikailag a legtöbb eset vagy ilyen könnyű, mint a miénk, vagy ennél még könnyebb. Nagyjából 12-13 könnyű lefolyású esetről tudunk mi konkrétan, mivel kapcsolatban vagyok olyan betegekkel, akik szintén nem szorultak kórházi kezelésre. Nem tudom elmondani, milyen a súlyos eseteknél a tünetek sora. Egyik orvos barátom szerint, ha valaki súlyos eset, az tulajdonképpen a tünetek megjelenése utáni első egy-két napban világossá válik. De ez is csak egy konkrét orvos tapasztalata, lehet, más orvosok mást mondanának. Sajnos, erre sehol a rengeteg köröző információ között nincs utalás.
Egyszerre betegedtetek meg a lányoddal, vagy volt átmenet?
Nálunk a betegség először a 16 éves Elena lányomnál jelent meg, nálam egy nappal később. Körülbelül 3-4 nap enyhe torokfájás, amolyan „fémes íz”a torokban érzésünk volt. Utána egy egész nap enyhe köhécselés, ami a napok haladtával sem erősödött (nálunk).
Folyamatosan, stabilan 38.4 és 38.6 között maradt 5 napig. Tudunk még hat ilyen esetről. Nálam ez másképp volt. Engem a hideg rázott, hőhullámok törtek rám, eszeveszettül cikáztak a testemben. A fejemtől a bokámig, a tüdőmbe… A fejem égett, és az volt az érzésem hogy nagyon magas lázam lehet, de a hőmérő nem mutattat ezt. Továbbra is mindkettőnknek nagyon érzékeny a szeme, még a tizedik napon is állandóan viszket. Vannak olyan betegek, akiknek annyira fáj a szemük, hogy aludni sem tudnak. Van, akinél a láz 1 napig tart, van, akinél 6 napig, van, akinek egyáltalán nincs láza. Tudok 2 olyan esetről, akiknek az állkapcsa, a fogaik fájtak, és tudok olyanról is, akinek a nagy méretű izmai (például comb) fájtak nagyon erősen. Nálunk ez nem volt.
Összefoglalnád a legjellegzetesebb tüneteket az olvasóknak?
A legkevesebb egy hétig tartó, nagyon erős fáradtság közös tünetnek mutatkozik. A tüdők veszítenek a kapacitásukból, kevesebb oxigén jut a vérbe, ezáltal az ember nagyon fáradt.
Ezenkívül, tapasztalatom, tapasztalatunk szerint az ember hajlamos co-infekciókra. A koronavírussal együtt előjönnek a krónikus bőr, vagy szájüreg betegségek, mint a herpesz és az afta. Ezt többen is jelezték. Hangsúlyozom, ez a felsorolás az én kis, szerény méretű mintámon alapszik.
Mit javasoltak az orvosok, kaptatok-e rendes kivizsgálást?
Az orvosok nem mondtak semmit. Az orvosok életeket mentenek, és az enyhe esetekkel nem foglalkoznak. Nem győzik. Az utolsó zsigereikig ki vannak merülve. Van egy Covid-19 hotline, ahova be lehet telefonálni. A lányom 4 órás próbálkozás után végre beszélt egy segédnővérrel, aki felvette az adatait és rábólintott, hogy a tünetek alapján igen, koronavírusa van. Megígérte, hogy majd visszatelefonál egy orvos. Ez azóta sem történt meg.
Bejelentettétek hivatalos szerveknél, hogy betegek vagytok?
Ezután jelentettük Elena estetét az iskolában, amit véleményem szerint túl későn zártak be. Kiderült, több osztálytársa is fertőzött, valószínű ő onnan hozhatta haza. Nagyon sok gyerek hazavitte a betegséget az iskolákból. A madridi polgármester is rosszul kezelte a helyzetet.
Mi a helyzet Madridban?
Az az igazság, hogy Madridban, mint nagyon sok helyen Európában, az enyhe esetekkel nem foglalkozik senki. Nincsenek tesztek, az a kevés ami van, a nagyon súlyos esetekre, vagy az egészségügyi dolgozok tesztelésére van felhasználva. Mi már többször telefonáltunk, hogy szeretnénk kivizsgáltatni magunkat, lehetetlen vállalkozás. A madridi önkormányzat azt ígérte, nemsokára tömeges tesztelés lesz, hát várjuk. Addig az emberek egymásnak telefonálgatnak. Összehasonlítjuk a tüneteinket azokéval, akik hamarabb estek ágynak, és még volt alkalmuk tesztelni – a tüneteink megegyeznek. Katasztrofális itt, Madridban. A hivatalos adatoknak nem lehet hinni.
Nálunk, Madridban a tünettel rendelkező emberek nagyon kis hányadát tesztelték ezidáig. Tulajdonképpen csak a kórházi ellátásra szoruló betegek és az egészségügyi személyzet van tesztelve. Így természetesen az adatok nem reprezentatívak, nem lehet belőlük jóformán semmilyen hasznos következtetést levonni.
Kaptatok gyógyszert? Ajánlottak egyáltalán valamit?
Ez egy vírusos fertőzés, erre nincs gyógyszer. Ki kell heverni, mint az influenzát. Sok folyadékot kell inni, vitamindúsan táplálkozni. Magas láz esetén ajánlott a paracetamol. A lányom nem szedett paracetamolt sem, kibírta az ötnapos lázat.
Hogyan bírjátok lelkileg? A család többi tagja is elkapta a koronavírust?
Lelki szempontból talán a legrosszabb a fertőzéstől való görcsös félelem volt, ami halálfélelemmel is járt. Ahogy észleltük a tüneteket, tulajdonképpen megnyugodtunk. Az volt az érzésünk, hogy hála Istennek nem súlyos, és hogy remélhetőleg 2-3 hét múlva „kipipálhatjuk“, hogy ezen is túl vagyunk. Most már kifelé „mászunk“ a betegségből, de több mint egy hete be vagyunk zárva egy 105 m2-es lakásban Madridban, ahol még balkonunk sincs. Egy 16 éves serdülővel egy fedél alatt nem könnyű ilyen helyzetben. Nagyon sajnálom ezt a korosztályt, nekik főleg nagy szükségük lenne az egykorú társaságra. Yolanda, a tízéves kisebbik lányom eddig nem produkált semmilyen tünetet, reméljük már nem is fog. Férjem, Ernesto két napig egy kicsit köhécselt és egy kicsit érzékeny volt a szeme. Nála ennyi volt az egész. Gyanítjuk hogy ő is „megfertőződött“, és nála tulajdonképpen tünetmentes maradt. De mivel teszt nincs, ezt száz százalékra nem tudhatjuk.
Izoláltátok magatokat a többiektől a háztartásban?
Körülbelül 5-6 napig igen. Külön szobában feküdtem én is, Elena is, és külön fürdőszobát használtunk (Spanyolországban standard a 2 fürdőszoba). A férjem minden nap klóros vízzel tisztította a fürdőszobákat. Az ennivalót Ernesto vagy Yolanda lányom az ajtón kívül letette a földre, onnét vettük be magunkhoz. Majd az üres tányérokat kesztyűvel megfogva egyenesen a mosogatógépbe rakták. Aztán láttuk hogy Ernesto is enyhén köhécsel, és „eldöntöttük“, hogy már ő is megfertőződött. Úgyhogy ettől fogva már Elena és én is elhagytuk a „bunkerünket“ és azóta szabadon közlekedünk a lakásban, de csak a lakásban, nehogy a szomszédokat megfertőzzük.
Kinél volt súlyosabb a betegség?
Elena lányomnál. Nálam nem volt láz, tehát annyira nem készültem ki, mint ö. De én is nagyon nagyon fáradt voltam 7 napig.
Mikorra várható a gyógyulás?
Mint korábban említettem, orvos nem jár hozzánk. Kivéve a 40 év körüli szomszédunk Irene, aki szemorvos. Néha becsönget hozzánk, hogy megkérdezze, hogy vagyunk. A férje, Juan is orvos, kardiológus. Mindketten súlyos Covid-19 betegeket látnak el naponta a kórházban – elmondásuk szerint megfelelő védőmaszk nélkül. Szó szerint ezt mondta tegnap, ahogy becsöngetett: örüljetek ha már túl lesztek rajta. Ilyen emberek mint ti, kellene hogy kapjanak egy “zöld kártyát”, hogy már immunisak vagytok és szabadon mozoghassatok. Önkéntesek kellenének a kórházba. Az idős emberek egyedül halnak meg, nincs aki a kezüket fogja a haláltusában. A családok nincsenek beengedve. Nagyon szomorú ez a helyzet.
Mi a helyzet általánosságban az országban? Hogyan kezelik az emberek a kialakult állapotokat?
Mindenkiben indulatot ébresztett, ahogy közzétettük a tapasztalatainkat (mert ugye megosztottuk Facebookon). Nagyon sok emberben felcsillant a remény, hogy ez lehet sima kimenetelű is, hisz ott a Tündéék, náluk sem volt nagyobb baj. Az emberek halálra vannak rémülve, azt gondolják, hogy ebbe mindenki belehal. Ez a rémület jó arra, hogy az ember betartsa a szigorú óvintézkedéseket, de egy idő után ebbe a folyamatos halálfélelembe bele lehet őrülni. Miután a közösségi hálón megosztottam a tapasztalatainkat, a világ minden tájáról érdeklődtek, kerestek az emberek, nyilvánosan és privátban is. Spanyolországból, Szlovákiából, Magyarországról, Chiléből, Pakisztánból, Nepálból, Ukrajnából, USA-ból és más helyekről. Az emberek nem tudják, kihez forduljanak a tüneteikkel, mert a legtöbb helyen nem tesztelik őket.
Én nem vagyok orvos, (habár sok orvossal dolgozom az egészségügy-finanszírozás terén), úgyhogy nem teljesen etikus, ha tanácsokat osztogatok. De ha nem teszem meg én, akkor nem teszi meg senki, és ezek az emberek nem maradnak otthon, nem különítik el magukat 2-3 hétre, hanem körberohangálják a rendelőket, gyógyszertárakat, és hordják a vírust, azt gondolván, hogy egyszerű influenzájuk van.
Mi a véleményed most erről a kialakult helyzetről? Mit kell tudósítani, sugallni, üzenni az emberek felé?
A szlovákiai és a felvidéki sajtó nagyon jó munkát végez abból a szempontból, hogy az embereket arra figyelmezteti, maradjanak otthon. Igen, tessék otthon maradni! A többit bízzák a hatóságokra, orvosokra, nővérekre. Tapsoljanak nekik Önök is, mint ahogy mi tesszük, minden este 8 órakor Madridban. Tapstól visszhangzik az egész város. Megérdemlik. Ezenkívül jó lenne reményt is ébreszteni az emberekben. Elmondani, hogy a többségnél ez könnyű lefolyású betegség, ami után a felépülés abszolút normális, és tovább is van élet. Csak együtt kell működni, együtt harcolni és együtt győzni. Ehhez pedig most otthon kell maradni.
Forrás: Horváth Szomolai Andrea, ma7.sk
