Különdíjas film Kassa lelkületéről

Márai Sándor írásain, naplóbejegyzésein keresztül mutatja be Kassa lelkületét, szellemiségét, illetve állítja szembe az író korának városát a maival Nagy Emese rendező és Bartók Csongor operatőr filmje, a „Nem szabad egyedül utazni” című alkotás. A film különdíjat nyert a XIX. Lakiteleki Filmszemlén.

A Lakiteleki Filmszemle tavalyi, 19. évfolyamába 116 filmet neveztek be magyarországi és határon túli alkotók. A döntő versenyprogramjában 31 film szerepelt, a „Nem szabad egyedül utazni” egyedüli felvidéki alkotásként. Nagy Emese és Bartók Csongor filmje a Pro Media Alapítvány különdíját kapta.
A filmben kizárólag Márai-idézetek hangzanak el, amelyek az író Kassát megörökítő műveiből származnak. Bár az író csak a gyermekkorát töltötte szeretett szülővárosában, haláláig kassai polgárnak tartotta magát. A film Márai szeretett Kassáját mutatja be, szembesítve a város száz évvel későbbi, mai arculatával, bejárva annak egyes, az író által is látogatott történelmi és kulturális nevezetességeit, illetve hétköznapi helyszíneit.

Nagy Emese rendező elárulja, hogy először a gimnáziumban találkozott Márai Sándorral. Meghatározó volt számára, hogy a nevével fémjelzett iskolában tanult, majd szavalóversenyeken próbálta tolmácsolni az írásait, sőt, még a magyar nyelv és irodalom érettségin is őt húzta. Valamikor ekkor kezdődött a hozzá és Kassához fűződő szerelme, állítja.

A történet mesélője a múltidéző villamos, amely egyébként a helyi tömegközlekedési vállalat gépparkjának egyik legrégibb működő villamosa. Az ’50-es években készült, és a villamosvezetők között már csak néhányan vannak, akik vezethetik.

Bartók Csongor szerint operatőrként a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy kövessék a Dunaversitas tanárainak javaslatát. Az volt ugyanis az elvárás, hogy ne dokumentarista stílusban forgassanak, hanem egyfajta filmköltészetet műveljenek, vagyis művészi hatásra törekedjenek a munkájukkal. Mindezt még az is nehezítette, hogy Emesével ellentétben az ő fejében igazából akkor állt össze az egész koncepció, amikor vágták a filmet. “3 napig vágtuk, reggeltől estig, s amikor befejeztük és megnéztük, akkor esett le, hogy ezt a filmet nem megérteni kell, hanem egyszerűen átérezni, átélni.”– mondja az operatőr.

A készítők a filmben tudatosan benne hagyták a szlovák feliratokat, a szlovák beszédet, mert Kassa ma már nem magyar város. Már nem az író városa, nem az, amit olyan szeretettel ábrázolt számtalan művében. “Kerestem Márai Sándor Kassája és az én Kassám közötti hasonlóságot, de csupa ellentétet találtam, szinte egy másik világot. De még így is varázslatos, és van miliője. Ennek a filmnek az elkészítése teljesen új tapasztalat volt számomra. Minden olajozottan működött, öröm volt dolgozni. Itt nem én csináltam mindent, hanem megosztottuk egymás között a feladatokat. Így talán még jobb, érdekesebb és szebb anyagok születhetnek.” – húzza alá Bartók Csongor.

Forrás: ma7.sk


Milány Kincső

Kommunikáció és médiatudomány. Ezt tanultam ebben érzem otthon magam. Na és persze a hírszerkesztés, online újságírás a PannonHírnök Külhon rovatában és a V4 Panorámánál.

Hasonló cikkek