Lengyel – Orosz véleménykülönbség

Továbbra is kísért a múlt Európában. Tény, hogy Lengyelország megszállását 1939-ben a hitleri Német Birodalom, a sztálini Szovjetunió és s németbarát Szlovákia hajtotta végre. A történelemtudomány ezt az inváziót tekinti a 2, világháború kezdetének. A német támadás 1939. augusztus 31.-én, a németekkel együttműködő szovjet Vöröshadsereg pedig szeptember 17-én tört be Lengyelország keleti részeibe.

Az alábbiak szerint vélekedik a sajnálatos eseményről az utód Oroszország és a szenvedő fél Lengyelország, akit a baráti Magyarország kivételével mindenki  magára hagyott.

Orosz külügy: felszabadító hadjárat volt a szovjet csapatok 1939-es lengyelországi bevonulása

Felszabadító hadjáratnak minősítette az orosz külügyminisztérium a szovjet csapatok 1939. szeptember 17-én megkezdett lengyelországi intervencióját a hivatalos Twitter-oldalán pénteken megjelent összeállításban.

Az orosz diplomáciai tárca mintegy kétperces zenés, archív képekkel illusztrált összeállításának narratívája szerint a Vörös Hadsereg “a lengyelek által 1920-1921-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadította fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta“. Az anyag azt állítja, hogy a náci Németország, amely 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot,  csatalakozásra szólította fel Moszkvát, amit a szovjet vezetés figyelmen kívül hagyott, “és az utolsó pillanatig” nem kívánt a konfliktusba belépni.

Amikor világossá vált, hogy a Wehrmacht egységei elérhetik Minszket, döntés született a csapatok (lengyelországi) bevezetéséről” – szólt a felirat, amely a továbbiakban azt közölte, hogy Moszkva nem engedhette meg egész Lengyelország elfoglalását, ami rontotta volna nyugati katonai pozícióit, emellett pedig meg akarta védeni a helyi ukrán és fehérorosz lakosságot.

Az orosz hadsereg “ellenállásba alig ütközve”, 12 nap alatt 250-300 kilométert nyomult nyugatra, és elérte az úgynevezett Curzon-vonalat. Ezt George Curzon brit külügyminiszter javasolta 1920-1921-ben a lengyel-keleti szláv etnikai határ mentén lehetséges demarkációs vonalként, de egyik fél sem fogadta el.

Az összeállítás értelmében a lengyel “katonai-politikai vezetés” szeptember 17-ig Romániába szökött, és Lengyelország “állami léte gyakorlatilag megszűnt” . A történtekért az anyag Vlagyimir Putyin orosz elnököt idézve az akkori lenyel vezetést tette felelőssé.

A szöveg szerint a Szovjetunió korábban többször is javasolta Varsónak, hogy a felek kössenek kölcsönös segítségnyújtási megállapodást a német agresszió elhárítására, a lengyel vezetés azonban elutasította, hogy a Vörös Hadsereggel együtt lépjen  fel a Wehrmachttal szemben.

Az összeállítás szerzői történelmi kitérőt téve azzal vádolták meg Varsót, hogy “támogatta a nácik agresszív politikáját, amely megfelelt expanzív terveinek“. Idézték Churchillt, aki szerint Lengyelországegy hiéna mohóságával vett rész Csehszlovákia kirablásában és megsemmisítésében“.  A szöveg arra is kitért, hogy a második világháború végén Lengyelországot a fasiszta megszállóktól a szovjet csapatok szabadították fel, amelyek a harcokban 200 ezer katonát veszítettek.

Az összeállítás ugyanakkor egy szóval sem említette, hogy a szovjet invázió a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának következménye volt, amelynek értelmében a Szovjetunió és a náci Németország befolyási övezetekre osztotta fel Kelet-Európát. A dokumentum értelmében, amelyet csak a “peresztrojka” idején hoztak nyilvánosságra, Moszkva megkapta a Kelet-Lengyelország, a balti államok és a Besszarábia feletti ellenőrzést.

Hitler egyébként a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadását követően néhány nap alatt elfoglalta az anyagban a szovjet bevonulás hivatkozási alapjaként emlegetett Minszket.

Vlagyimir Putyin júliusban írta alá azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a Szovjetunió, illetve a náci Harmadik Birodalom és az európai “tengelyhatalmak” céljait és tetteit a nyilvánosság előtt egyenlőként tüntessék fel, valamint hogy tagadják a Szovjetuniónak Európa nácizmus alóli felszabadításában játszott döntő szerepét.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken újságírói kérdésre válaszolva, azt mondta, hogy nem látta az orosz külügyminisztérium által megosztott anyagot,  ezért nem is tudja azt kommentálni.

Fehéroroszországban egyébként szeptember 17-ét idén júniusban a nemzeti egység napjának minősítették, mert fehérorosz álláspont szerint 1939-ben a Vörös Hadsereg az 1921-es rigai lengyel-bolsevik békeszerződés után lengyel ellenőrzés alá került fehérorosz területeket szabadított fel. Az Aljakszandr Lukasenka-féle fehérorosz vezetés szerint az ünnepet eddig Varsó érzékenysége miatt nem tartották meg, de miután Lengyelország – a tavalyi fehérorosz elnökválasztás eredményének meghamisítása után – az ellenzéket támogatva “beavatkozott Fehéroroszország belügyeibe”, ez a szempont elvesztette jelentőségét.

Lengyel külügy: a Szovjetunió nem felszabadító hadjáratot indított 1939. szeptember 17-én

Lucie Szymanowska, az MTI tudósítója jelenti:

A Szovjetunió nem felszabadító hadjáratot indított Lengyelországban 1939. szeptember 17-én, hanem a hitleri Németországgal szövetkezve támadást intézett ellene – reagált a lengyel külügyi tárca szóvivője az orosz külügyminisztérium Twitter-oldalán pénteken közölt összeállításra.

Az orosz külügyminisztérium szerint 82 évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg “felszabadító hadjáratot” kezdett Lengyelország területén. A szovjet csapatok “a lengyelek által 1920-21-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadították fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta őket”, miközben “Lengyelország állami léte gyakorlatilag megszűnt“.

A varsói külügyi tárca szóvivője erre a Twitteren így reagált:Nem történt semmiféle felszabadító hadjárat, ez agresszió volt, amely a hitleri Németországgal kötött paktum alapján történt“.

Hozzátette: 1939. szeptember 17-én Lengyelország nem szűnt meg, ellenben a megszállt területek lakói röviddel ezután a szovjet állam által elkövetett bűntettek áldozataivá váltak.

A szovjet támadás évfordulójáról pénteken Lengyelország-szerte megemlékezéseket tartottak, ez alkalomból Andrzej Duda elnök részvételével megnyitották a Szibériába hurcolt lengyelek múzeumát is a kelet-lengyelországi Bialystokban.

Mateusz Morawiecki lengyel és Ingrida Simonyte litván kormányfő megkoszorúzta a Keleten meggyilkolt áldozatok varsói emlékművét a pénteki lengyel-litván kormányközi konzultációk keretében.

Morawiecki Facebook-bejegyzésében aláhúzta: a szeptember 17-i tragédia nemcsak Lengyelországot érintette, aznap Németország után “a másik, totalitárius állam kapcsolódott be az érdekszférák elosztásába Európának ebben a részében“. Mai szempontból is tanulságos, hogy a 82 évvel ezelőtt megkezdődött második világháborús konfliktus által sújtott nemzetek “az akkori európai vezetők hatékony politikájának hiányáért” fizettek életükkel és egészségükkel – szögezte le a lengyel kormányfő.

Ingrida Simonyte a Morawieckivel folytatott tárgyalásokat követő közös sajtóértekezleten a Fehéroroszország határán át Európába irányuló migrációs nyomásról szólva kiemelte: 1939. szeptember 17-én megkezdődött a nácizmussal és a kommunizmussal egyszerre folytatott harc, de ezen a napon el kell gondolkodni a világ mai geopolitikai térképén, a mai kihívásokon is. Európa jelenlegi helyzete szoros együttműködést igényel Lengyelországtól és Litvániától, a védelem területén is – hangsúlyozta a litván kormányfő.


Hasonló cikkek