Levendula-varázslat

IMG_6415

Levendula a konyhában? Új és izgalmas kihívás. Lehet vele ízesíteni, díszíteni, színezni, olyan sokoldalú virág, hogy az étlap minden fejezetében ott lehet a helye, a levestől a húsételeken át a süteményekig, italokig. Amikor hevítjük a levendulát, vagyis sütjük a virágokkal ízesített tésztát, melegszik a levendulás szirup, vagy a levendulavirágokkal bolondított bor, elképzelhetetlenül finom aromaanyagok szabadulnak fel. Ötvöződve a méz, a cukor, a citrom, a bor vagy más nemes hozzávalók illatanyagával, egészen varázslatos illatok töltik be a konyhát. És ez már előre is vetíti a közben képződő ízek csodálatos összhangját! A levendula más fűszerekkel is házasítható, de mindenképpen karakteres fűszert válasszunk mellé, mint a rozmaring, a bors vagy a fokhagyma, az erős aromák így teljesednek ki egymásban. A levendula szárát sose dobjuk ki, mert nem csak potpourriba használhatjuk fel, de ha grillezünk, és a parázsba dobunk egy-egy csomónyi szárat, nagyon finom illat lesz, ami átjárja a húst, a zöldséget is.

Ételkészítéshez kizárólag olyan virágokat használhatunk fel, amelyeket magunk, e célra termesztettünk!

A levendula-hemina

Szent Benedek regulájában olvassuk a következő sorokat, amikor a szerzetesek táplálkozását szabályozza: “Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy. Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.” De mennyi az az egy hemina bor? A választ lexikonokban nem fogjuk megtalálni, hiszen Szent Benedek elsősorban nem mértékegységre gondolt. A hemina kinek-kinek saját ajándéka, az a mennyiség, amit nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel megihat. A XIII. században, a pannonhalmi bazilika építésének idején, a szomszédos Ausztria monostoraiban kettő-négy liter volt a napi adag, máshol csupán két-három deciliter. Hogyan lehet ekkora különbség? Bizonyára figyelembe kell vennünk, hogy eleink elsősorban vizezett, kevert bort ittak, továbbá nagy különbség van bor és bor között, egy könnyű itáliai vörösborból többet lehet inni, mint a Pannon tájakon termett testes italokból. A hemina titka tehát a személyre szabott, a szívet megvidámító, egyedi mérték! (Szigethy Gábor nyomán)

Éppen ez vonatkozik a levendulára is! Nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor, mibe mennyi levendula kerüljön. Nem csak az egyéni érzékenység, „levendulatűrő képesség” a mérvadó, hanem maga a levendula is. A különböző fajták árnyalatnyit más és más ízűek. Az aroma intenzitását a termőterület, az időjárás, a szüret ideje is befolyásolja – a borhoz hasonlóan. Ezért az ételreceptekben előforduló mennyiségi jelölés ajánlás, azt mindenkinek aktuálisan kell helyesen és mértékkel alkalmaznia. A MÉRTÉK a legfontosabb szó a levendulás konyhában, mert a levendula iránti szenvedélytől fűtve nagyon hamar „el lehet levendulázni” egy ételt. A szappanízű sütemény, a keserű utóízt adó levendulaszörp nem javítható, kiábrándító – és aki először kóstolja, örökre elhatárolódik a levendulás kulináris élvezetektől.

Néhány egyszerű recepttel szeretnénk kedvet csinálni a levendulás sütés-főzéshez, próbálják ki bátran, nem fognak csalódni!

Rebarbaradesszert levendulával

Rebarbaradesszert levendulával

Hozzávalók:

30 dkg rebarbaraszár

12-15 dkg cukor

8-10 szál levendula

1 dl félédes fehérbor

2 evőkanál búzakeményítő

A rebarbarát megtisztítjuk: héját vékonyan lehámozzuk, a szárakat darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a cukrot, majd annyi vízben, amennyi éppen ellepi, felforraljuk. A búzakeményítőt elkeverjük a borban, és a levendulával együtt a forrásban lévő rebarbarához adjuk. Szüntelen kevergetés mellett felfőzzük. Ha szükséges, utána ízesítjük (a levendulát esetleg el is távolíthatjuk belőle), és üveg kelyhekbe porciózva behűtjük. Kínálhatunk mellé tejszínhabot, levendulás kekszet is ehhez az üdítő, nyári desszerthez.

 

Levendulás keksz

Levendulás keksz

Hozzávalók:

23 dkg liszt

1 kiskanál sütőpor

csipetnyi só

15 dkg vaj

10 dkg levendulás cukor

1 tojás

A lisztet a sütőporral, csipetnyi sóval meg a megőrölt levendulás cukorral elvegyítjük. Hozzáadjuk a puha vajat, az egész tojást és alaposan összedolgozzuk. A tésztát fóliába csomagolva néhány órára hidegre tesszük. Azután lisztezett deszkán 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és kedvünk szerinti formákat szúrunk ki belőle. A kis tésztadarabokat sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt szép világosra sütjük.  Meghinthetjük levendulás porcukorral is. Ez a keksz egyszerűen elkészíthető, sokáig eltartható, ha tettünk el levendulás cukrot, bármikor megsüthető, és mindig sikert arathatunk vele, még azok körében is, akik nem túlságosan vonzódnak a levendulához!

 

 

 


Hasonló cikkek