A körömrágás általában a gyermekkor hozadéka, de még felnőttkorban is igen nehéz megszabadulni tőle. Bár nem lehet a dohányzáshoz vagy az alkoholizmushoz hasonlítani, de minden kétséget kizáróan egy rendkívül káros szokásról van szó. Az önmegtartóztatás ideig-óráig megoldást nyújthat, de a hatékony eredmény érdekében célravezetőbb, ha feltároljuk a mögötte megbújó lelki okokat. Az, aki rágja a körmét, gyakran küzd bizonytalansággal és ilyen módon próbálja meg levezetni a feszültségét, de az is könnyen előfordulhat, hogy a rossz szokás mögött elfojtott agresszió vagy félelemérzet rejtőzik. A köröm melletti bőr rágása arra utal, hogy az illetőből valami ellenérzést vált ki, de ahelyett, hogy kinyilvánítaná azt, inkább elfojtja magában.