Azt nem tudni, hogy ki volt az első babonás ember a világon, de az biztos, hogy bizonyos jelenségeknek már az ókorban is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Nem kell olyan messzire menni, a későbbi korokban is sok történelmi személy volt, akik rendíthetetlenül hittek a babonákban. 

Napóleon állítólag úgy tartott a tizenhármas számtól, mint a tűztől, és masszív fekete macska fóbiával küzdött. A mendemondák szerint a waterloo-i csata előtt is megjelent álmában a rettegett állat, amit vészjósló jelnek tekintett. Mint utóbb kiderült, igaza lett: elbukta a csatát.

Kolombusz Kristóf szintén nagy babonás volt. Amikor legénységével az Újvilág felé tartott, cápák kísérték a hajóját. Nem sokkal később rémisztő viharba került, amit a tengeri lények jelenlétével magyarázott. A rossz szerencse elűzésére egy pakli kártyát szórt a vízbe. 

VII. Edward rossz érzéseket táplált a péntek iránt. Hiedelmei annyira erősek voltak, hogy a szolgálólányai nem nyúlhattak az alvóhelyéhez ezen a napon. Úgy tartotta, hogy ha pénteken bevetik az ágyát vagy kicserélik a lepedőjét, akkor álmaiban megjelenik a sátán.

Hitler különösen vonzódott a 7-es számhoz. Annyira hitt a bűvös erejében, hogy ha tehette, a legfontosabb ütközeteket mindig a hónap 7. napjára időzítette. Állítólag a horogkeresztet az ősi napszimbólumról mintázta, és mágikus hatást tulajdonított neki. 

Benito Mussolini rettegett a szerencsétlenséget hozó tárgyaktól, jelenségektől. Bármerre is járt, úton-útfélen figyelte a jeleket, hogy még időben meg tudja védeni magát. Egyszer még egy repülőgépről is leszállt csak azért, mert azt hitte, hogy az egyik utas rontást hoz rá.

Winston Churchill épp ellenkezőleg vélekedett a fekete macskáról, mint a “kis káplár”. Ő kifejezetten kedvelte a babonákból ismert állatot, és úgy tartotta, hogy szerencsét hoz gazdájának. Valószínűleg ez volt a magyarázata annak, hogy vagy több tucatot tartott belőle otthonában.