A kutyák szeretete magától értetődő, ám ugyanez nem mondható el macskabarátainkról, akik látszólag csak megtűrnek minket maguk körül. Innen erednek azok a jelzők, amikkel gyakran illetjük a nyávogó négylábúkat – önző, öntörvényű és önimádó. Valójában azonban ők is képesek arra, hogy szeressenek minket, csak ezt ők másképp fejezik ki.

Azt is mondhatnánk, hogy a macskáknak más a személyiségük, s ez által a kötődési stílusuk, szeretetnyelvük… 

• Nem mindig lógnak a nyakunkban, de amikor kölcsönös szeretgetésre vágynak, akkor nagyon bújósak, odaadóak tudnak lenni 
• Szeretnek egyedül barangolni, kalandozni – még akár lakáson belül is – de idővel “visszatalálnak” hozzánk, hogy dorombolással fejezzék ki a szeretetünkért tanúsított hálájukat 
• Ugyanúgy, ahogy a kutyák, ők is szeretnek játszani; amikor rátapadnak a karunkra, lábunkra és esetleg még harapdálnak, karmolásznak is, az számukra nem több, mint játék 

Tanulság: a macskáknak – ellenben a kutyákkal – szükségük van arra, hogy néha maguk legyenek, ha ilyenkor megzavarjuk őket, nagyon undokok tudnak lenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szeretnek minket, egyszerűen csak van életük az állandó szeretgetésen túl is. Amikor viszont kedvük van hozzánk, akkor édes kis ölelnivaló cicákká változnak, akiknek mindent megbocsátunk, még az önzőségüket is.