Mi az önbizalom?

Az önbizalom alapja az egészséges önértékelésnek, a teljesítménynek, a hovatartozás meglétének és a legnagyobb sikereknek. Hiányában elveszetten kavargunk a világban. Ezt az érzést nem lehet megvásárolni és lerombolni sem.

Az önbizalom elsőrangú feltétele az önismeretünk. Ha tisztában vagyunk erényeinkkel, biztos alapokon fekvő érzéseinkkel és jó tulajdonságainkkal, akkor nem félünk a csalódástól. Sem magunktól, sem pedig másoktól.

A kapcsolatokban a féltékenység rajzolja ki ezt. Ha a társunk a személyes holminkban turkál, leveleinket olvassa át, hívásinfónkat futja át, s megkérdezi, hogy kalapban keféltünk-e a távollétében az asztalossal, csak mert ledobva találja a hálóágyon, ott nyilvánvalóan baj van az önbizalommal. Ha tudjuk magunkról, hogy minden képességünk megvan jó és szerethető embernek lenni, ha minden tulajdonságunk adott ahhoz, hogy higgyünk magunkban és társainkban, akkor nincs okunk a bizalmatlankodásra.

Miért fontos az önbizalom?

Ha azt feltételezzük magunkról, hogy nem vagyunk elég jók önmagunkhoz, másokhoz, vagy bármihez, akkor ez így is lesz. Megalapozzuk ezekkel a gondolatokkal a jövőnket, mind érzelmekben, mind a személyes sikerekben, körülményünkben. Ha van elég önbizalmunk, nem követjük ugyanazt a hibát még egyszer, nem cipeljük magunkkal a múltat, szakítunk a megélt, rossz mintázatokkal, és kreálunk újat és újat mindaddig, míg el hisszük, hogy senkire sem számíthatunk ahhoz, hogy boldogok legyünk, csak magunkra.

Hogyan lehet az önbizalmat megnövelni?

Fel kell tenni magunkban a kérdést, hogy mi az sok minden, amit nem tudunk magunkban elfogadni. Készítenünk kell erről egy listát. Ezt követően minden egyes pontra megoldásokat kell kitalálnunk. Például, ha minden reggel csúnyának látjuk magunkat, akkor azt kell mondogatnunk magunknak, hogy nem vagyunk azok, épp ellenkezőleg. Tükrözzük a belső minőségünket, így nem lehetünk rondák. Mi több, mindent elkövetünk mostantól azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. De így van ez a lelkünkkel is. Ha már húszan mondják azt, hogy túlzásba visszük az aggodalmaskodást, akkor meg kell keressük mélyen magunkban a félelmeink okát, s ha ez megvan, meg kell szüntetnünk. Például, ha félünk sok ember előtt beszélni, mert nehezünkre esik megfogalmazni a gondolatainkat, és tartunk attól, hogy köznevetségnek örül a mondanivalónk, nem az a megoldás, ha hallgatunk. Addig kell beszélnünk, míg meg nem tanulunk beszélni. Az emberek szeretnek magunknak mentségeket keresni, értelmetlen okokat az önigazolásra. Ez a könnyebb út, de hosszútávon érdemesebb a nehezebb utat választani.

Jó hír

Csak egyszer kell elnyerni az önbizalmat. Utána már csak felfelé ível az út. Olyan kapcsolatokat és élethelyzeteket találunk, melyekben kényelmesen mozgunk, boldogak vagyunk.