Az ibolya a tavasz első, igazán illatos kis virága. Az illatos ibolya (Viola odorata), népies nevén: lila ibolya, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya az ibolyafélék családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Európában és Ázsiában őshonos, de Észak-Amerikában is elterjedt. Bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, mészkerülő erdőkben, sziklaerdőkben érzi legjobban magát.

Gyökere vékony, fonalszerű oldalágakkal, messzire kúszó vékony indákat fejleszt, amelyek rendszerint csak a következő évben hoznak virágot. Virágának 5 csészelevele hosszas lándzsás. Bibéje gömbölyded, ferdén ülő, finoman szőrös, elül kerek kis ajakkal csinosított nyílással.

Az antik mítosz szerint az ibolya, azaz annak latin elnevezése, a viola az Io névből ered. A görög főisten, Zeus állítólag annyira szeretett egy Io nevű ifjú szüzet, hogy féltvén őt felesége haragjától, inkább üszővé változtatta a lányt, amely ezután mindig egy ibolyamezőn legelészett. Emiatt évszázadokon át az ibolya a termékenység, elsősorban pedig a szerelem jelképe lett. Egy másik görög monda szerint e törékeny virágok Persephoné, a tavasz istennője lába nyomán keltek életre.

Nemhiába nevezik illatos ibolyának, ugyanis leggyakrabban használt „része” nem más, mint ellenállhatatlan, édes illata. Virágjából Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat készítenek, mely a világ egyik legdrágább illóolaja.

Az ibolya az ehető virágok egyik legismertebbje. Tavasszal az ibolya az első növény, amely ehető virággal örvendeztet meg. Erős illata, édes aromája sokféle módon történő felhasználást tesz lehetővé. Nagyobb, kerti változatit éppúgy használhatjuk, mint az apróbb, ámde illatosabb, vadon termő fajtákat. Az ibolya virágait teljesen kinyílt állapotban szedjük, lehetőleg a reggeli harmat felszáradása után: ízük, aromájuk ekkor érvényesül a legjobban, s ekkor a legszebbek is.

Az ibolya gyógynövény is egyben: friss, vagy szárított virágának forrázata hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható, tehát mint gyógynövény is jelentős. Különleges teakeverékekben is kitűnően érvényesül aromája, tehát egy esti, pihentető hatású és kellemes álmokat kívánó teakeverékből soha nem hiányozhat.

Céklás metélt turbolyás-ibolyás joghurttal

Céklás metélt turbolyás-ibolyás joghurttal

Amikor az ibolya virágzik, még bőven van a tavalyi céklából. Színben egymásra hajaznak, vajon ízben miként harmonizálnak egymással? Próbálják csak ki, megéri mindenképp!

Hozzávalók: 2 tojás, 5 dkg cékla, 40-45 dkg liszt, só, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál tarkabors, 2 dl joghurt, 1-1csokor illatos ibolya és turbolya, 4 keményre főtt tojás

A céklát egészen finomra reszeljük, majd az egész tojásokkal és kevés sóval elkeverjük. Annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy közepesen kemény gyúrt tésztát kapjunk. Rövid pihentetés után vékonyra nyújtjuk és metéltnek felvágjuk. Forrásban lévő bő vízben kifőzzük, majd leszűrjük, kevés olajjal összeforgatjuk, és frissen őrölt tarkaborssal megszórjuk. Az ibolyát és a turbolyát apróra vágjuk, a joghurthoz adjuk, picit megsózzuk. A tésztát azon melegében kínáljuk felszeletelt főtt tojással és az illatos-ízletes mártással.

A céklás metéltet köretként is adhatjuk szaftos húsok mellé.

Kecskesajt ibolyás vinegrettel

Különös ízek ölelkeznek ebben a pompás és szívderítő előételben Ha még egy csöppnyi chilis olaj is kerül bele, még tökéletesebb lesz az összhang: a tavasz tizenhét pillanata egyetlen falatban.

Hozzávalók: 30 dkg kecsketúró, 10 dkg vaj, só, 2 szál zöldhagyma, 2 retek, 1 csokor petrezselyem, fél citrom leve, só, 1 kiskanál cukor, 2 evőkanál dióolaj, 1 nagy csokor friss ibolyavirág, 2 evőkanál szárított ibolyavirág

A túrót meg a vajat kevés sóval összedolgozzuk, és a masszából vizes kézzel diónyi gömböket formálunk – vagy belenyomkodjuk csokibonbon készítésére szolgáló kis szivecske-formákba, úgy még kedvesebb lesz  – és behűtjük. Egészen apróra vágott retekből, zöldhagymából, és friss tavaszi füvekből tarka egyveleget készítünk: pici sóval, cukorral, citromlével, olajjal és ibolyavirágokkal dúsítjuk. A megdermedt kis sajtocskáinkat egyenként szárított ibolyavirágba forgatjuk, tálra rakosgatjuk, az ibolyás vinegrettel megöntözzük. Friss péksüteményt kínáljunk mellé.

Zöldcsütörtöki leves

Az ibolyavirág egy klasszikus összetevője a németföldön hagyományosan kedvelt zöldcsütörtöki levesnek.  A többi zöld hozzávaló: zsenge cickafark, útifű, százszorszép, mezei sóska, csalán, kerekrepkény, tyúkhúr, mind-mind a tavaszi kertből kerül a konyhára: üdeségükkel, friss zöld ízükkel kényeztetnek – és nem utolsó sorban vitamintartalmukkal gazdagítanak.

Hozzávalók: 2 evőkanál olívaolaj, 3 szál újhagyma, 40 dkg burgonya, 3 marék friss zöld a kertből: zsenge cickafark, útifű, százszorszép, mezei sóska, csalán, kerekrepkény, tyúkhúr, pitypang levelei, 1 csokor ibolyavirág, só, tarkabors, esetleg 1 dl tejföl, a tálaláshoz pirított zsemlekocka

Az apróra vágott újhagymát az olívaolajon megpároljuk, hozzáadjuk a felkockázott burgonyát.  Felöntjük 8 dl vízzel, megsózzuk és fedő alatt addig főzzük, míg a burgonya megpuhul.  A zöld leveleket összevágjuk, és a fővő levesbe szórjuk.  Kb. 3 percig forraljuk, majd a tűzről levéve pürésítjük. Kevés tarkaborssal és esetleg tejföllel ízesítjük, majd ibolyavirágokkal gazdagon megszórjuk.  Pirított zsemlekockát kínálhatunk mellé

És még néhány érdekesség az ibolyáról:
A kínai festészetben a violaszín a harmóniát jelképezi, a vörös yang és a kék yin keverékeként, míg a hinduizmusban a hetedik, koronacsakra színe.
Az ibolya bizonyos lepke és pillangófajok lárvájának elengedhetetlen tápláléka.
Homéros ábrázolásában Zeus és Héra esküvőjén a nászágy egy puha ibolyaszőnyeg volt.
Az ibolya magjait hangyák hurcolják szét, amelyek a mag függelékét (hangyakalács) ragadják meg, majd hosszabb táv megtétele után elejtik a magot, s a hangyakalácsot “jutalmul” megeszik.
A német költő, Goethe erdei sétáira mindig vitt a zsebében ibolyamagokat, amit aztán szétszórt, így köszönve meg a természetnek a sok szépséget.
Német nyelvterületen az ötödik házassági évfordulót „ibolya-lakodalomnak” is hívják.
Angliában a csokoládé csomagolópapírjának hagyományos színe a viola, mivel ez a szín kapcsolódik leginkább a luxus fogalmához a királyi lila révén.

Akinek ibolyát ajándékoznak, annak virágnyelven ezt üzenik: „tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött”.

A lila ibolya az szerénység, a hála, az óvatosság és a hűség jele, a fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelenti.

Ha felkeltette az érdeklődését, még több ibolyás receptet talál az Ibolya íz-lelő című szakácskönyvben! Húsvét vasárnap pedig érdemes ellátogatni a Gödöllői Királyi Kastélyba, ahol az Ibolya Nap alkalmából különleges virágos programokon vehetünk részt.