Adj hálát mindennap! | Pannonmagazin

Őrült, rohanó, túlterhelt életünkben gyakran nincs időnk, energiánk megállni egy pillanatra sem, hogy sorra vegyük, mi mindenért lehetünk hálásak. Pedig mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, melyek boldoggá tesznek minket. Természetesen hálásak vagyunk a családunkért, a barátainkért, az egészségünkért. De vajon ez tényleg ilyen egyszerűen természetes?

Megszületünk és meghalunk. Élünk, ahogy élünk, mindenki másképp – dolgozunk, gyereket nevelünk, hódolunk kedvenc elfoglaltságainknak, beszélgetünk a barátainkkal, és ez mind teljesen magától értetődő. Elfogadjuk ezt, és nem is foglalkozunk vele komolyabban. Pedig a létezés minden percéért hálásnak kéne lennünk, mert ha kinyitjuk a szívünket, rájövünk, hogy önmagában a létezés egy igazi csoda, aminek részesei lehetünk.

Amikor hirtelen minden rosszra fordul az életedben, és kétségbeesésedben végképp nem tudsz felfedezni semmiben semmi jót, állj a tükör elé és nézz bele. Látod magad? Légy hálás, hiszen vannak szemeid, melyekkel látsz, lábaid, melyeken állsz és kezeid, melyekkel simogathatsz, vakarózhatsz. Van tükröd, mely a falon lóg, és mivel nem esik be az eső, tető is van a fejed felett. Nézz a barátaidra, a családodra. Még ha néha elviselhetetlenül is viselkedsz, ők mégis szeretnek. Te sem tudod és ők sem tudják az okát, hogy miért, és nem is számít, de szeretve vagy és te is tudsz szeretni. Állj ki az éjszakába, nézz fel az égre, szagolj bele a levegőbe. Nézd meg a napfelkeltét.

Hát nem csodálatos, hogy mindezek részese lehetsz? Hogy élvezheted az eső, a virágok, a nedves aszfalt illatát? Hogy hópelyheket bámulhatsz az ablak mögül a meleg szobában bögrével a kezedben? Hogy madárdal ébreszt tavaszi hajnalon? Nem elképesztő, hogy ha szomjas vagy, kinyitod a csapot és már ihatsz is? Hogy vajat tudsz kenni a kenyeredre? Hogy meg tudsz etetni másokat is? Hogy zenét tudsz hallgatni, könyvet tudsz olvasni? Hogy le tudod írni: szeretlek? Nem remek érzés, hogy reggelente fel tudsz kelni? Hogy minden egyes nap újrakezdheted? Nem örömteli, hogy tudsz beszélgetni másokkal? Hogy megválthatjátok a világot, hogy nevethettek vagy sírhattok együtt? Nem felemelő, hogy ha elvágod az ujjat fájdalmat érzel, ha megölelnek boldog leszel? Nem fantasztikus, hogy nyári zápor idején kiállhatsz az esőre, aztán csuromvizesen, mezítlábasan élvezheted a szivárvány látványát? Nem elképesztő, hogy télen szánkózhatsz, hógolyózhatsz, hóangyalt csinálhatsz vagy elcsúszhatsz és fenékre eshetsz?

Nézz körbe magad körül. Fényképek, bútorok, virágok, család, barátok, állatok, fák, felhők… Szeretni, kibékülni, megbocsátani, nevetni, kezet fogni, mosolyogni, ölelni, tüsszenteni, tapintani, szagolni… Csupa-csupa varázslatos dolog, csak ki kell nyitnod a szíved, hogy meglásd őket.

Kiemelt kép: pixabay.com

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB