Állati jó történetek | Pannonmagazin
-KiemeltSzínes

Állati jó történetek

Talán kevesen tudják, hogy állattartó kertek léteztek már az ókorban is. De a vadállatok, illetve az egzotikus élőlények tartásának voltak történelmi előzményei Magyarországon is.

Például III. Béla király a Magyarországon átvonuló keresztes csapatok vezérének, Barbarossa Frigyesnek tevéket ajándékozott. I. Lajos a velencei dózsétól oroszlánt kapott, s Mátyásnak is voltak egzotikus vadállatai és ritka madarai. Sőt, a Budavári Palota területén folyó ásatások során találtak leopárd állkapcsot, ami minden bizonnyal egy budavári különlegességként tartott jószágé lehetett. A kora középkortól kezdve főurak és egyházi méltóságok tucatjai rendelkeztek saját vadaskerttel, persze, nálunk honos állatokkal benépesítve azokat, de később, a nagy földrajzi felfedezések nyomán rengeteg tengerentúli állat került át Európába.

Az első, újkori értelemben vett állatkert a Bécs melletti schönbrunni császári kastély parkjában nyílt 1752-ben. A ma meglévő állatkertek közül tehát ez a legidősebb.

Az 1800-as évek közepéig Magyarországon semmi hasonló jellegű kezdeményezésről nem tudunk. Honfitársaink tehetősebbjei tehát a bécsi állatkertet látogatták, a szűkebb zsebűek pedig az országon átvonuló vándor menazsériákban, utazó állatseregletekben gyönyörködhettek.

Amikor 1866-ban megnyílt a pesti állatkert, akkor az első útmutatók részletesen elmesélték, hogy mit is kell „állatkerten” érteni, hiszen maga a fogalom a lakosság nagy része számára ismeretlen volt.

Darab ideig a Füvészkertben gyűjtötték az állatokat, mert annak az akkori igazgatója, Gerenday József is tagja volt az állatkert létrehozása ügyében buzgólkodó testületnek. Persze abban a védett parkban nem volt igazán helye az állatoknak. Aztán Pest városától, nagyjából a mai Széchenyi fürdő helyén kaptak területet, sőt kiselejtezett tehervagonokat is, és abban helyezték el az állatokat. Érdekesség, hogy már ekkor szerződtettek egy professzionális állatgondozót Itáliából, bizonyos Angelo Guzzantót.

Maga az állatkert nehezen jött létre, de ne feledjük, hogy még a kiegyezés előtt vagyunk, s a bécsi hivatalnokok mindig mindenben negyvennyolc szellemét szimatolták. Nem véletlen, hogy az építkezések végéhez közeledve az is felmerült, hogy az állatkertet március 15-én nyissák meg. Végül aztán 1866. augusztus 9-én a déli harangszóra nyílt meg az állatkert, méghozzá kereken 598 különféle állattal. Ezek beszerzése sem volt persze egyszerű feladat, mert jóllehet voltak adományozók is szép számmal, ám ők természetesen hazánkban is honos állatokat ajánlottak fel. Egzotikus állatokhoz akkoriban nagyon nehéz volt hozzájutni.

Xantus János – aki már a kezdetektől fogva az állatkert ügye mellé állt, s lett később annak első igazgatója – éppen Mexikóban tartózkodott, méghozzá az Egyesült Államok konzuljaként, és a konzuli palota kertjében kezdte szépen gyűjtögetni az állatokat a pesti állatkert számára.

Aztán ezeket az állatokat gőzhajóra is tették, s elindultak velük Európa irányába. Meg is érkeztek a hamburgi kikötőbe, ám ott is maradtak, mert éppen akkor tört ki a porosz–osztrák háború, és az állatokat hadizsákmányként azonnal lefoglalták. Így tehát a Xantus gyűjtötte állatsereg a hamburgi állatkertbe került.

Ám Bécsben a császári mellett működött egy privát állatkert is, ami éppen akkoriban ment csődbe. Az időközben hazaérkező Xantus János engedélyt kapott arra, hogy e magántársaság csődgondnokával tárgyaljon, s végül is árverésen vettek meg állatokat a pesti állatkert számára. Sőt, a pesti állatkert megnyitására maga a császár, Ferenc József is adományozott állatokat.

Ha a megnyitás napján körbenéztünk volna az állatkertben, csalódtunk volna, ugyanis klasszikus, tipikus állatkerti fajok – elefánt, zsiráf, oroszlán stb. – még nem nagyon voltak. De gazdag volt például a madárállomány, ezek között is a papagájok és a ragadozó, vagy ahogy akkoriban hívták őket, az orvmadarak.

A nyitás utáni idők legnépszerűbb állata Kristóf volt, a fiatal barnamedve, aki nemcsak a látogatóknak, no meg a gondozóinak volt kedvence, hanem Deák Ferencnek is, aki naponta kijárt az állatkertbe, ahol a korabeli pletykák szerint hosszú sétákat téve a kiegyezés hogyanján és mikéntjén töprengett. És szívesen diskurálgatott el Kristóffal is, akinek rendszeresen vitt finom falatokat, melyeket rátűzött hegyes végű sétabotjára és úgy nyújtott be a ketrec rácsain.

                                                                                                               Jónás

Aztán ahogy teltek-múltak az évek, szépen gyarapodott az állatkert. Érdekes például az első zsiráf története. Az 1867-es koronázás után Erzsébet királyné Klotild főhercegnő társaságában meglátogatta az állatkertet, ahol is Xantus János vezette körbe őket, melynek során a főigazgató megemlítette, hogy bizony sajnálatos módon nem rendelkeznek még zsiráffal, míg a bécsi császári állatkertben több is akad belőlük. És lám, nem sokkal később levelet kapott a pesti állatkert a Magyar Királyi Belügyminisztériumtól, hogy az udvar azt üzeni: tessék Schönbrunnba fáradni, s ott zsiráfot választani őfelsége ajándékaként.

A pesti állatkert vezetősége jó érzékkel egy fiatalabb nőstényt választott, aki aztán 1868 nyarán meg is érkezett hozzánk. S már itt Pesten derült ki, hogy e nőstény zsiráf vemhes. Úgyhogy a pesti lett a világon a harmadik olyan állatkert, ahol zsiráfbébi született, ráadásul úgy, hogy nálunk hím zsiráf nem is volt.

Később, a 19. század utolsó negyedében furcsa idők jártak a pesti állatkertre. Ugyanis egy nagy nemzeti nekibuzdulást követően az derült ki, hogy azokból a bevételekből, amelyeket a látogatók jelentettek, nem biztosítható az állatkert fenntartása. Nos, a bajt észlelvén különféle takarékossági intézkedéseket vezettek be, illetve próbáltak olyan látnivalókat is becsempészni az állatkertbe, amelyek a szó szoros értelmében bizony nem tartoznak a klasszikus állatkerti látnivalók közé. Így aztán az 1870-es esztendők második felétől kezdve az állatokon kívül megjelentek a kötéltáncosok, a tűznyelők, mindenféle vásári mutatványosok, s nem utolsósorban Miss Crao, a szakállas nő. (Ő egyedül akkora bevételt hozott, hogy abból egy új díszkaput tudtak építeni.)

Hamarosan megjelentek az úgynevezett néprajzi mutatványok is. Ennek a története onnan ered, hogy működött akkoriban egy Karl Hagenbeck nevű állatkereskedő, aki kezdetben csupán halászattal foglalkozott, ám egyszer az emberei kifogtak egy fókát, és akkor azt ő elkezdte mutogatni a városi piacokon. Ebből aztán egy amolyan állatkereskedő üzletágat fejlesztett ki, ami azt jelentette, hogy hamarosan az európai állatkerteket ez a Hagenbeck-féle cég látta el állatokkal.

                                                                                         A néprajzi mutatványok plakátja

Előfordult például, hogy a lappföldről hozott rénszarvasokkal lapp kísérők is érkeztek. Hagenbeck meg valamiféle etnográfiai látványosságokat szervezett köréjük.  Innentől kezdve az európai állatkertekben rendszeres dologgá vált, hogy néprajzi bemutatókat is tartottak. Ennek megfelelően Budapesten is jártak az említett lappok mellett a sziú indiánoktól kezdve a szingalézeken át a szamojédekig mindenféle emberek. S a látogató megcsodálhatta ruháikat, furcsa beszédüket, jellegzetes használati tárgyaikat, táncaikat, dalaikat.

S hogy mi minden történt mindaddig, míg a Fővárosi Állat- és Növénykert elnyerte mai formáját, majd egy következő alkalommal meséljük el.

Walter Béla

 

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB