Annak ellenére, hogy Antoine de Saint-Exupéry legendás könyvét, A kis herceget már kisgyermekkorunkban megismerjük, az előszó tanúsága szerint legfőképpen a felnőttekben élő gyerekeknek írta. Szinte minden mondata olyan lelki mélységekbe vezeti az olvasót, amit valójában csak felnőtt fejjel érthetünk meg. Tekintettel arra, hogy a mű akár 30 perc alatt is kiolvasható, érdemes gyakran kézbe venni, mert mindig az aktuális élethelyzetünktől függ, hogy éppen miben segít minket, milyen új, fontos információt hoz a tudomásunkra. Olyan, mint egy lámpás a sötétben, vagy egy térkép az élet útvesztőjében, ami mindig segít megtalálni a jó irányt.

Emiatt veszem a bátorságot, hogy a „fölnőttek” elé tárjam, hogy nekem, mint másik „fölnőttnek”, mit jelentenek Saint-Exupéry azon gondolatai, melyek már megmutatták nekem magukat.

Az elefántot elnyelő óriáskígyó

Az író megmutatta a rajzát a fölnőtteknek, akik nem ijedtek meg a műtől, mert ők kalapnak nézték. Annyian gondolták róla, hogy az egy fejfedő, hogy a kisfiú végül belefáradt a sok magyarázkodásba. A fölnőttek arra biztatták, hogy foglalkozzon inkább matematikával és földrajzzal, történelemmel és tudománnyal, mert annak több értelme van, így lett belőle pilóta. Igaz, ami igaz, az is remek életpálya, és ki tudja, talán más esetben soha nem írta volna meg ezt a könyvet.

Nekünk azonban nem szabad hagynunk, hogy mások véleménye alakítsa az életünket, hiszen a mi saját életünkről van szó!

A B-612-es kisbolygó

A kis herceg bolygója, melyet egy török csillagász fedezett fel. Akkoriban azonban az öltözéke miatt nem hitt neki senki. Kénytelen volt európai módra felöltözni, és felfedezését 11 évvel később elegáns ruhában ismét bemutatni, hogy mindenki egyetértsen vele.

Nem szabad, hogy előítéletekkel viseltessünk az emberek iránt, csak azért, mert más a kultúrája, a bőrszíne, a hite, mert emiatt komoly veszteségek érhetnek minket.

„Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!”

„Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.”
Ahogy a kis herceg mondja, a majomkenyérfák is apró cserjékként kezdik az életüket, amelyeket ki kell gyomlálnunk, hogy ne nőhessenek kezelhetetlenül nagyra, és ne roppantsák össze a bolygót.

Így van ez a rossz gondolatokkal is. Hiába vagyunk tiszták, és öltözünk fel szépen, ha lelkünket szétfeszíti a harag, a düh, a keserűség. Minden negatív érzéstől meg kell szabadulnunk, hogy ne mérgezzék a szívünket.

„Fegyelem kérdése.”

„Én komoly dolgokkal foglalkozom!”

Ha gyakran jelented ezt ki, akkor bizony te is „gomba” vagy. Nézz csak körbe, hányan próbálják elhitetni a világgal, hogy ők bizony rettentően komoly emberek, miközben minden napjuk csak erről a feszültségről szól.

Se önmagadat, se a problémákat ne vedd túl komolyan! Inkább nevess sokat, játssz, szaladgálj, állj ki az esőre, mint a kacsák, és élvezd az élet olyan örömeit, melyeket a „komoly fölnőttek” nem tudnak, hogy ne szaladjon el melletted úgy az életed, hogy nem éreztél belőle semmit!

Kiemelt kép: Schült Annamária festménye