Árva sorstársainak példa Konyhafőnök Jánosa | Pannonmagazin
Színes

Árva sorstársainak mutatott példát a Konyhafőnök Jánosa

„Fogtam a tarisznyámat, és elindultam szerencsét próbálni, hátha megnyerem a tízmilliót” – kezdte népmesébe illő történetét Ötves János székelyföldi származású fiatalember, aki főzőtehetségének köszönhetően belopta magát a séfek és a tévénézők szívébe – írja a Maszol.ro.

Nem vágyik azonban „fele királyságra”, ellenkezőleg: családját szeretné talpra állítani, hogy pincelakásukból kiköltözve végre teljes értékű életet élhessenek. Álma, hogy feleségével, érkező kisbabájukkal és nevelt lányukkal együtt megélhessék a családi fészek varázsát. Ugyanakkor gyermekotthonban nevelkedő sorstársainak is példát mutatna: szeretné, hogy a nemzetiség és az elhagyatottság ne a kisiklott életek melegágya, hanem az erő, a bizonyítani akarás és feltörekvés alapja legyen.

Csecsemőotthon, árvaház, nevelőszülők, kamaszkori lázadás, újabb árvaházi évek határozták meg Ötves János fiatalkorát Székelyföldön. Előfordult, hogy egy tányér levesért és a másodikért dolgozott, és olyan időszakai is akadtak, amikor éjt nappallá téve gürcölt külföldön, hogy pénzt kereshessen. Tanult, tapasztalt és önkontrollra sarkallta magát, mert tudta, úgy haladhat az életben előre, ha az elhagyatottság generálta agresszivitást félreteszi, és helyette bölcs, igazságos emberré válik.

Szülőanyját sosem ismerte, 1993-ban jött világra Székelyudvarhelyen, akkor hagyta magára anyja, akit azóta sem látott. Apja ekkortájt halt meg, tehát nem maradt más megoldás, mint a csecsemőotthonban való elhelyezés. Innen került a székelykeresztúri árvaházba, ahol 6 éves koráig nevelkedett. Elmondása szerint a kilencvenes években nem léteztek még gyermekotthonok, csupán árvaházak voltak, magukra hagyott, éhező kisgyermekekkel, akik nem kaptak annyi odafigyelést és törődést, amennyit egy gyermek igényelne. Tisztán él benne az emlék, ahogyan az ebédlőben tálcácskáját taszigálja a levesért, ám az étel, amit kap, átlátszó folyadék, két apró sárgarépával és egy húsdarabbal. „Tudod, mi, árvaháziak nagyon-nagyon szerettünk volna enni. Sokat és jót. De akkoriban nem is tudtuk, mi a jó és mi a rossz, örültünk, ha enni kapunk” – idézte fel gyermekkorát a fiatalember.

A teljes cikket ITT olvashatja.

(A cikk megjelenésekor János még versenyben volt, de pénteken neki kellett elhagyni a műsort. Sárközi Ákos séf azonban felajánlotta Jánosnak, hogy szívesen látja az éttermeiben, és dolgozzanak együtt. Óriási lehetőség ez, és János minden bizonnyal él majd ezzel a lehetőséggel.)

A nyitókép illusztráció.

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB