Ha férfiról van szó többnyire feltűnő irányító vezérfonal mégis az a feminin tulajdonsága, hogy szeretteit anyaként gyámolítja, melyért azonban feltétel nélküli elvhűséget vár el. Cserébe harmonikus, néha infantilis módon harmonikus életet, környezetet biztosít szeretteinek. 

A női exhibicionisták itt is mintegy ellentétként maskulin, férfias, apai attitűdöket fejlesztenek ki, különös tekintettel a határozottságra, anyagi, materiális értelemben vett begyűjtésre, túlbiztosításra, dominanciára, vezetésre. 

Az exhibicionista egyén írásképe a jellem, személyiség egyedi megnyilvánulásai szerint mutathat olyan középszerűséget is, ahol a tömegből kitűnés csupán szándék maradt, kivitelezni nem sikerült olykor megalománnak tűnő elképzeléseit. Ezekben az esetekben a kézírás középzóna – én – dominanciát mutat, amely a tanult szabványtól alíg eltérő, vagy éppen regresszív módon lényegült át. A gyöngyfűzérre emlékeztető íráskép mesterkélt, rajzolt, megtervezett; nincs mögötte lélekszépség és spontaneitás. Erős énkiterjesztése folytán maskulin tulajdonságai – mint határozottság, ellentmondást nem tűrés, domináncia –  érvényesülnek. A kézírás ösztönszféra mutatója az alsó zóna, ahol markáns fedővonalak, a takargatás, elrejtés, leplezés,- vagy például a fent illusztrált kézírásban a perverz alsózónás y képzések a szemérmetlen magamutogatás megtestesítő jelei. Ugyanakkor ezekkel az anomáliákkal összefüggésben jellemzően kialakul a  permanens bizalmatlanság, csalódásaik, félreértettségük miatt, melynek következtében aggályoskodókká, bizalmatlanná, túlérzékennyé váltak.

Van az exhibicionizmusnak egy olyan verziója, amikor az egyén bár hangsúlyozza distanciáját, ez a tényszerűség erősíti céljai elérésében – művészek, művészlelkű, individualista emberek – melyeket céltudatosan, racionálisan képes pozitív énfejlődése érdekébe állítani. Érzelmi síkon nem befolyásolható, tudatos építőmunkája, fegyelmezettsége révén professzionális, testhezálló, elképzeléseinek megfelelő tevékenykedése miatt álmait beteljesedés koronázza meg.