A Bükkben folytatjuk tovább virtuális hazai bortúránkat és meg sem állunk Miskolcig, hogy meglátogassuk az Avasi pincesort, majd a környező borvidéki településeket. 

A Bükk-hegység déli oldala ad otthont az 1750 hektáros Bükki borvidéknek. A vidék borkultúrájára jellemző, hogy a riolittufa alkalmassá tette pincék kialakítására, a belevájt pincék pedig az elkészített borok pihenőhelyei. Némelyik borospince falát míves faragványokkal díszítették kőfaragó mesterek.

Az Avas-hegy nemcsak kilátójáról ismert, korábban oldala gazdagon termett szőlővel, aminek köszönhetően pincék is megtalálhatók a hegy oldalában.

Már az ősemberek is lakták Miskolc környékét, amelynek tárgyi bizonyítékaira rátaláltak, de még korábbról is vannak adatok. Elmondható, hogy a Bükk-hegység mindig otthon biztosított az ember számára, és ahol ember élt, ott valamilyen szintű és mértékű termelés is folyt. A honfoglalás utáni időkben kezdett megnövekedni a megmunkált földterület.

A Bükki borvidéket nem kíméli a hideg tél és a tavasz is később köszönt be, ősszel pedig már fagyokra lehet számítani ezen a vidéken. Ez nem azt jelenti, hogy a nap ne tudná érlelni a szőlőszemeket, ugyanis napfényben gazdag a terület, csak hűvösebb. A hideg szelektől a Bükk védi a szőlőtermést és ez a mikroklíma kedvező. A riolittufán megtelepedett lösz és barna erdőtalaj segít gyökeret ereszteni a bort adó gyümölcsnek.

Fotó: pixabay.com | videó: YouTube.com