A Badacsonyi borvidék után magyaroszág borvidékeit bejáró virtuális túránk következő, második állomása (de csak betűrendben) a Balaton-felvidéki borvidék, amely már a kelták idejében is szőlőtermő vidék volt.

Amit biztosan lehet tudni, hogy már a XII. századi veszprémi püspökségnek is voltak szőlői ezen a területen. A főúri és királyi bortokokon sem véletlenül termett a szőlő századokon keresztül. A talaj minősége, az éghajlat és a terület fekvése miatt olyan értékes és ízletes borokat adó vidékké lett, hogy az a középkori időkben eljutott a magyar határokon túlra is. Hatalmas szőlőbirtokkal bírt az Esterházy család mindegyik ága, így borászatuk is ismert volt.

Már a középkorban nagy hagyománya volt a borkészítésnek a Balaton-felvidéki borvidéken. Ez a tájék a Balaton északi partján húzódik, Rezitől Köveskálig 1300 hektárt foglal magába. A Balaton ugyan közel van, de nincs a közvetlen közelében, mégis hatással van a borvidék éghajlatára. A Bakony-hegység ontja a hideg levegőt a Balaton-felvidéki borvidék szőlőire, emellett pedig a napsütés jellemző. A régió szőlőiből készülő bort változatos talajának (meszes kőzet, bazaltos láva- és tufakőzetek) köszönheti.

Ez az a hely, ahová a nagyvárosban élők vágynak. A Balaton közelsége, a csendes és nyugodt környezet, a táj szépsége vonzza a felfedezni, kikapcsolódni kívánókat, ezzel szemben az őslakosság egyre fogy. Ezt a nyugalmat megirigyelték művészek is, így szép számmal költöztek erre a vidékre, élvezik a kiváló borok zamatát, a természet erejét, az erre járók pedig megkóstolhatják a borpincék kínálatát.

Fotók:  | videó: YouTube.com