A Pannonhalmi borvidék szomszédságában már a római korban is szőlőt termesztettek. Virtuális hazai bortúránkon a Neszmélyi borvidékre kalandozunk.

Az északon Duna határolta, nyugatról pedig a Kisalföld ölelésébe mintegy 1800 hektáron elterülő Neszmélyi borvidéket már régóta a szőlő uralja. A római kori szőlősökben a törökök nyomot hagytak, mint minden másban is. Idő kellett ahhoz, hogy távozásuk után a szőlőtermesztés visszaálljon, és jó termőhellyé váljon. Ez a XVIII. század végére sikerült.

A filoxérajárvány – akárcsak a többi borvidéken – ezen a vidéken is nagy károkat szenvedett, majd a szőlők szerkezete is megváltozott. A második világháború után elveszítette a terület borvidéki rangját, később, 1977-ben kapta vissza.

Széchenyi István is elismerte a Neszmélyi borvidék italát, de az Esterházy családnak köszönhető az, hogy a nemzetközileg ismertté váltak a vidék zöldesbejátszó aranysárga kellemesen savanykás borai.

A terület sík vidékein, Ászár környékén főleg a barna erődtalaj dominál, míg a neszmélyi területen inkább dolomit, homokkő és mészkő található. Az éghajlat ugyan csapadékosabb, hűvösebb, szeles is, ugyanakkor kisebb a hőingadozás, és a nap sokat éri és érleli a szőlőszemeket a hegyek lejtőin.

Fotók: pixabay.com | videó: YouTube.com