Bortúra BorPortréval | Pannonmagazin

„A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.” Márai Sándor: Magyar borok művének egyik sora arról tanúskodik, hogy a nőknek semmi köze a bor készítéshez, de a fogyasztáshoz sem. Kocsis-M. Brigitta műsorvezető, újságíró, a BorPortré megálmodója és megvalósítója ezt megcáfolta.

A karantén, a maradj otthon! kényszerített téged is saját otthonod falai közé, így elestél fontos munkáktól, televíziós forgatásoktól, eseményeken való moderálásoktól. Aztán jött az ötlet: BorPortré. Csakis a koronavírus miatti mizéria következtében indítottad el ezt a projektet vagy ez már érlelődött benned, ahogyan egy nemes bor a pince mélyén?

Azt hiszem, sokat elárul, ha azt mondom, a borportre.hu domaint már két éve lefoglaltam. A fejemben már megvolt egy olyan televíziós formátum, ahol pincészetekbe látogatunk a vendégemmel és ott borozva, könnyed hangnemben, végtelenül őszintén és emberin beszélgetünk. Ahogy csak egy bor mellett lehet. Ez piciben módosult, hiszen most én és az interjúalanyom is otthon vagyunk és online, egy videókonferencia szoftver segítségével beszélgetünk, de pont ez a biztonságos közeg és a pohár bor teszi felszabadulttá a beszélgetést.

Kiváló gondolat a BorPortré, amelyet a főleg koronavírus-járvány időszaka keltett életre, de az alanyaid listája egyre inkább kirajzolódhat. Akár hosszú távú projekt is lehet a BorPortréból?

Nagyon bízom benne. Ezt a formátumot, az élő Facebook interjúkat gyakorlatilag bárhonnan tudom sugározni, nem csak otthonról. Ettől függetlenül nem tettem még le az eredeti, utazgatós, a magyar borászvilágot bemutató ötletről sem, a kettő szerintem nem zárja ki egymást.

Mióta ilyen szoros a kapcsolat a bor és te közötted?

Igazából az első nagy szerelmemmel kezdtünk el borozni. Kiültünk valahova, vettünk egy palack bort és megváltottuk a világot. Azóta is hiszem, hogy bor mellett minden lehetséges: újralobbanhatnak régi szerelmek, karnyújtásnyira kerülhetnek gyerekkori álmok, megvalósulhatnak spontán ötletek. Összehoz magaddal, összehoz a másikkal, és összehoz azzal, aki legbelül vagy legfelül van.

Épp egy borozgatós, beszélgetős pillanat adta a BorPortré ötletét?

Az eredeti ötlet megszületésére már nem emlékszem, olyan régóta bennem van, hordoztam magamban. De most, ennek a „karantévé” formátumnak a megszületésében segített egy isteni finom Merlot. És talán a lendületet is ő adta, hogy belevágjak.

Születtek egyéb nagy terveid borkóstolás, borivás közben, amelyek aztán megvalósultak?

Például a könyveim. Négy éve jelent meg a verseskötetem, „Akarsz róla beszélni?” címmel, idén pedig a novelláimból fűztem csokorba egy kötetre valót, ami a „Nem emlékszem ilyesmire” címet kapta. A sors fintora, hogy bár nem ez volt az eredeti terv, de „valahogy” úgy alakult, hogy ennek a borítóján is egy pohár vörösbor látható. Talán ez már az előszele volt a BorPortrénak.

Mit jelent számodra a bor? Mit testesít meg?

A bor számomra szakrális ital. Mélyebb, mint bármely más szeszes ital, mert magában őrzi az összes elem lenyomatát: a föld ásványát, a napsütés tüzét, az eső cseppjeit, a szél erejét és az ember alkotómunkáját. Ha valakivel megbontasz egy palackot, az láthatatlan szerződés. Azt ígéri: most rád figyelek, most nem rohanok el, most legalább egy-két órát csak veled leszek. Egy csésze kávét meg lehet inni a nap közepén, egy lopott negyedórában is, de a bor estére való, amikor letetted a kötelességeket és el tudsz mélyülni magadban és abban, aki szintén neked és a bornak szánja az idejét.

A bort szeretni a borkészítés tudása nélkül is lehetséges. Neked van tapasztalatod a borkészítésben?

Borkészítésben nincsen, de elvégeztem a Borkollégium bortanácsadói képzését. Ezért is tartom fontosnak, hogy minden beszélgetés alkalmával meséljek a megbontott palack borról is, és megosszak egy-két boros érdekességet a nézőkkel.

Ha a kedvenc borodat és a kedvenc könyvedet kellene házasítani, mi születne abból?

Nagyon jó kérdés. A kedvenc könyvem Szabó Magdától a Katalin utca, amelynek számomra az a legfőbb üzenete, hogy valójában nincsen idő: múlt, jelen és jövő, az élők és a halottak egyszerre vannak jelen minden pillanatban. Szerintem a bor pontosan ilyen: benne van a múlt tradíciója, a jelen termése, a jövő ígérete. Időn és téren át nyit kapukat.

Úgy tűnik, hogy a bor igazán intim viszonyt tud létesíteni a nőkkel is. Egészségünkre!

Fotók: Szabó Tímea munkái

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB