Csokimiki királyság | Pannonmagazin

Észrevették, hogy egyre hamarabb van karácsony? Nem csak a napok múlnak valamiért gyorsabban – legalábbis ripsz-ropsz vége az évnek, hanem amint vége az irka-és a sárgatök-szezonnak, máris tömve a boltok a december kellékeivel. Talán a Z generáció nem ismeri az irka szót, ezért egy kis magyarázattal tartozom: arra gondoltam, amikor heteken át iskolásoknak eladható cikkeket tornyoznak fel a szupermarketekben. Ezek között vannak füzetek, amiket irkának is neveznek. A sárga tökök ünnepe kapcsán egyik kedvenc viccemet ki nem hagyhatom: mert ha nem tudták volna, ez az október végi, világítós tökös ünnep Mátyás király korából maradt, amikor elfoglalta Bécset: Helló, Wien.

E kis bocsánatos kitérő után térjünk vissza a decemberi ünnepkör közeledtéhez. Úgy alakult, hogy fontos dolgaim közepette az utam egy piros madaras áruházba vitt, ahol hosszú métereken át sorakoztak a csokimikulások. E szó használata nem is teljesen helyénvaló, de talán így tudják, milyen termékekre gondolok: színes, fényes alufóliába csomagolt, (állítólag) megehető figurákra. Örömmel vettem észre, hogy ugyan még legalább 3 hét van az ünnepig, nem bízták a véletlenre a dolgot. Akadt itt csokifigura bőven, legalább 50 folyóméteren. Nos, gondoltam, ha már ezek, itt, akkor be is szerzem a nekem szükségeset: ami nem is kevés, mert alaphangon számolva is 15 darabnál áll meg a számláló – és kell még egy, a biztonság kedvéért. Ebben a korban már néha ki/elfelejt ezt-azt az ember, de be is toppanhat egy váratlan. Ahol ennyi gyerek sorakozik, ott az ár is lényeges, de én már évek óta egyfajtánál tettem le a voksomat: olyan, ami jó minőségű, ízletes csokiból van és kis színes cukorkák zörögnek benne. Ennek minden gyerek örül, sőt, még a gyerekek felnőtt szülei is – úgyhogy ebből a variációból kutattam a legkisebb fellelhetőt.

Meg is lett, de közben végigpásztáztam a gazdag kínálatot. Mert régen – most már olyan vagyok, mint a nagyanyám – volt kétféle csoki: a tej meg a nem tej. És ha nem kellett senkinek a csokimiki, hát a nagyanyám karácsonyra összeolvasztotta őket a kislábosban, és rákente a zserbó tetejére. Semmi sem veszett kárba! Nemrégiben én is próbálkoztam hasonlóval, de a mindenféle olcsó masszából előállított figurák egyáltalán nem mutattak szépen két dimenzióban – voltaképpen egyáltalán nem lehetett őket szépen felolvasztani, majd szép, homogén, fényes mázzá szétkenni.

Na de a csokimiki elsődleges feladata nem az, hogy egy sütemény tetején végezze, mint titkos freskó, van neki más a küldetése. Ebben a túlontúl bő kínálatban azért mindenki megtalálja a neki tetszőt: úgy fest, minden édességgyártó beszállt ebbe a bizniszbe, mert szinte minden csokimárkának megtaláljuk a télapósított változatát. Így kerülhetett a polcokra a zöld mikulás: íze talán a zöld színű mentolos csokira hajaz. Vagy a lila, amiről a gyerekek már pendelyes koruk óta tudják, hogy a lila tehénből fejik hozzá a tejet (Vagy a csokit?), ami a leggyengédebb kísértés. Ez utóbbival én is egyetértek, mert amióta először megkínáltak egy kocka lila papírba csomagolt mazsolás-mogyorós csokival 8 éves koromban, a bécsi út túlsó végén, azóta ezzel (is) le lehet venni a lábamról. Nekem újdonságként hatott a magyar Neked csokiból gyártott mikulás-verzió – latintanulásnál a legjobb elővenni bármely válfaját (neked=tibi).

A tehén gyereke is előkerül mikulásruhában – miért ne tenné, ha már mindenki ebben utazik! Bocimiki, rá is van írva a hasára. Arcán a csodálkozó meglepetés: talán ő is csak épp most értesült róla, hogy csomagolásán kicsit túltolták a barackot meg a kekszet – hogyha ő ízben is ezt hozza, akkor az bocsánatos bűn, mert az (is) nagy kedvencem. Bár mikulásban még nem próbáltam! Van kicsi miki, még kisebb, legkisebb – az már olyan kicsi, hogy nekem szemüveg kellett ahhoz, hogy észrevegyem: jé, ez egy kis lapos figura. Van robbanós cukorral töltött is, táncolós, nagypapás, kapatosnak tűnő és karácsonyfával pózoló. Láttam kisebb-nagyobb csokihóembert, kisangyalt. Készletet, amelyben ugyanolyan formájú figurák laknak, különféle módon öltöztetve: a forma ugyanaz, de mégis más: itt hóember, angyal, télapó. Ha csokigyártó lennék, én is csak így csinálnám: van egyféle forma, aztán majd adunk rá mindenféle ruhát: lehet mikulás, vagy angyal. Lehet rénszarvas, majd később nyúl. Amúgy egy ötlet is hozzá: lehetne annyiféle csokibábu a karácsonyi ünnepkörből, hogy összejöjjön belőle egy sakk-készlet. A parasztok lehetnének a rénszarvasok, bástyának hóembert, futónak csokiangyalokat pakolhatnának a dobozba. Vagy fordítva. Még üzleti szempontból is remek, hiszen mennyi sok kis figura kelne el egyszerre! Lehet, hogy az ötletet el kellene adnom egy csokigyárnak… Miki-matt!

Van aztán itt kövér mikulás, puttonyos és puttonytalan mikulás, étcsokimikulás, tejbevonómassza-mikulás. Hogy a 119 Ft-os mikulás miből van, azt nem nagyon akartam firtatni: szerencsére icipici kis papírt ragasztottak rá, és azt a pápaszemmemel sem tudtam kisilabizálni.

Tudom, az ünnep egy nagy üzlet, de a varázst egy picit elhomályosítja, hogyha felsorakoztatnánk minden kapható csokifigurából egyet-egyet szépen sorban, akkor nem egy ünnepváró gyülekezet kaphatnánk lencsevégre, hanem inkább egy mókázó focicsapatot, akik vígan feszítenek a szponzorok által biztosított köpönyegben, jól láthatóan elhelyezett logókkal.

Míg azon dilemmáztam, hogy vajon mi értelme ennek a kora-karácsonyi őrületnek –amire azt mondja a szomszédom: ez a ráhangolódás, szépen telik a kosaram, megvan a 16 kis figura. Végül is színes cukrokat rejtő rénszarvasnál maradtam, nem volt ugyan túl nagy, de jelképes ajándéknak épp elég. Amúgy közelebbről megvizsgálva ez egy nyúl, ami most nem füleket, hanem valami agancs félét visel a fején, így rénszarvasnak öltözött – de lehet, hogy két lábon járó ajándékhordó rénszarvas, aki majd jövőre avanzsál nyúllá. De hát az ajándékban úgyis a szándék és a gesztus a lényeg: a kicsik úgyis rögvest kicsomagolják, a nagyobbak szeretik a beltartalmát, legfeljebb majd törik a fejüket, ugyan milyen indíttatásból vett Mónimama  cukorral töltött szarvast. Vagy észre sem veszik.

És közben rájöttem arra is, hogy igen kedves és jó gondolat, hogy időben odaömlesztik az ember elé ezt a sok mindent, így időben odaér a majd kis ajándékcsomagom 9000 km-rel távolabbra is. Te jó ég, mi lenne velünk, ha minden csak december elején történne?!

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB