Mindannyian “titkos képességekkel” születünk, ám nem mindig ismerjük fel ezeket a képességeinket. Sokat hallhatjuk a barátainktól, rokonoktól, ismerősöktől, hogy “te ennél sokkal többre vagy képes!”, ám rendszerint nem hisszük el nekik, és olyan munkát végzünk, amiben nem tudunk kiteljesedni.

Amikor van egy ötletünk, eljátszunk a gondolattal, hogy elkezdjük, végigvisszük, világhírűek leszünk és milliomosok, aztán leszállunk a földre, mosolygunk és legyintünk. A fehér lovon érkező királyfihoz, a varázsbab történethez és a három próbát kiálló szegény legény meséjéhez hasonlítjuk elképzeléseinket, megtartjuk őket magunknak emlékbe, szeretettel gondozzuk, esetleg halasztgatjuk, hogy “majd egyszer” megvalósítjuk az álmainkat. Majd egyszer leszünk híres írók, festők, táncosok, színészek, világutazók, autóversenyzők, aztán amikor nyolcvanévesen a karosszékben ülünk, rájövünk, hogy életünkben a legnagyobb kihívást immáron az jelenti, hogy eljussunk a konyháig. Akkor aztán nekiállhatunk bánkódni, hogy “miért nem tettük meg korábban”, mennyire lusták voltunk, mennyire rettegtünk a saját magunk által kreált lehetőségektől. És bár soha nem késő, hogy valóra váltsuk az álmainkat, minél előbb megvalósítjuk őket, annál tovább élvezhetjük azt az életet, amire tulajdonképpen mindig is vágytunk.

Az a három dolog, ami egy cél eléréséhez hiányzik, mindig az egyénben van. Ezek a bátorság, az önbizalom és a hit. Ha ezekkel felvértezve indulunk útnak, nem lesz akadály, melyet ne győzhetnénk le.

Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
(Máté 7:7-11)

Félelmeink nem léteznek. Magunk generáljuk őket, és hiába hisz bennünk az egész világ, addig, amíg mi nem vagyunk hajlandóak felismerni saját képességeinket és lehetőségeinket, addig, amíg energiáinkat kifogások gyártására használjuk egyetlen tapodtad sem mozdulunk.
Mindig emlékezz a dongóra, hiszen fizikai képtelenség, hogy egy akkora test olyan pici szárnyakkal képes legyen a repülésre, ám a dongó ezen soha nem gondolkozik, csak repül.

Az álmainkat élni kell, az életünknek arról kell szólnia, hogy olyan célokért harcolunk, melyeknek – szerintünk  – van értelme. Nem várhatunk egyetlen percet sem, különben a végén tényleg csak azt vehetjük számba, hogy mely lehetőségeket nem ragadtuk meg addig, amíg még lehetett.

Ha van egy ötletünk, az azért van, mert azt meg kell valósítanunk.

Ez sorsszerű, ezért lettünk teremtve, ezért láthatjuk életünk során a rengeteg ismétlődést és véletlent. A szuperképességeinket mind hadrendbe kell állítanunk, hogy kiaknázhassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Mindannyian rendelkezünk erősségekkel, csak éppen mindenki mással, hogy a világon, az élet minden területén lehessenek szuperhősök.

Képek forrása: pixabay.com