Mindenki álmodik, de közülük nagyon sokra nem is emlékszünk, míg némelyiket napok múlva is élénken fel tudunk idézni magunkban.

Az álmok fura elmebeli játékok. Furcsa dolgokra képesek. Megmozgatják az agyunkat, de amikor felébredünk, csak arra emlékszünk, hogy valamit álmodtunk, mégsem tudjuk elmondani, hogy mit. Csak az érzést tudjuk felidézni, jó volt vagy sem.

Az álmainkkal különös a kapcsolatunk, többféle lis ehet. Nem biztos, hogy mindig emlékszünk rá, és ez azért lehet, mert semmi érdemleges, fontos, jó vagy akár rossz nem történt benne. Máskor meg olyan összevisszaság játszódik le az agyunkban, ami felébredve egyszerűen felidézhetetlen, mert a képkockák nem illenek egymáshoz, nincs meg a logikai rend, ezért nem is marad meg bennünk. Valamikor később mégiscsak előbukkanhatnak álomfoszlányok, amelyet egy-egy tárgy, helyszín, személy, érzés láttán tudunk csak felidézni.

Az álmok a napi tevékenységeink lelki megnyilvánulásai. Az agy azonban szereti értelmezni a történeteket, így amikor megpróbáljuk szavakba önteni, vagy visszaemlékezni arra, hogy mit álmodtunk, akkor hozzátesz vagy elvesz a történetből.

Álmodáskor képekben dolgozik az agy, szimbólumokkal operál, és a legtöbbször akár már megtörtént eseményeinket összesűrítve közli. Ezért van az, hogy múltbéli és a jelenben bekövetkezett események keveredhetnek egymással és egy kuszaság kellős közepén ébredünk. A bennünk lévő frusztráció megszabadításában segíthet az álom, hiszen közben olyan lelki folyamatok zajlanak le bennünk, amelyek álmodáskor csitulnak bennünk. Még, ha nem is kellemes felébredni egy rossz álomból, mégiscsak jó tudomásul venni, hogy az nem a valóság volt, hanem álom.

Fotók: pixabay.com