Hamarosan ismét új esztendőbe lépünk. Ilyenkor – év végén – mindenki elgondolkodik azon, hogy mire is volt jó az óév, mit sikerült elérni a tavalyi fogadalmainkból. Számvetést készítünk, mit tudtunk megvalósítani korábbi terveinkből. Legtöbbünknél szánalmasan szomorú az eredmény. Miért van ez így évről évre?

Elgondolkodott már azon, vajon mi lehet az oka annak, hogy év vége felé lelkesen szőtt nagy terveink, elhatározásaink napok-hetek alatt semmivé foszlanak, elszállnak?

Kifogások, kifogások…

Jó volna leadni pár kilót, megtanulni egy nyelvet, új munkahelyet keresni, de  “a körülmények, a határidős munkák, a váratlan akadályok…” – és soroljuk a kifogásokat.

Ám azzal, hogy a külső körülményekre fogjuk a kifogásainkat, csupán a felelősséget hárítjuk el magunktól. Amíg csak vágyunk valamire, de nem teszünk érte lépéseket, nem vállaljuk a felelősséget életünkért.

Ne adjuk fel túl korán!

Nagy különbség az, ha valaki csak álmodozik – vagy tesz is azért, hogy valóra váljanak az álmai. Gondolataink kordában tartása által azonban az agyunkat “átprogramozhatjuk”, negatív hiedelmeinket pozitívra fordíthatjuk és így akár egészségünket is visszaállíthatjuk.

Tehetünk azért, hogy a főnökünk határozottabbnak, megbízhatóbbnak lásson bennünket – s így komolyabban vegyen, akár előléptessen… Tehetünk azért, hogy mások csinosabbnak, kedvesebbnek, szerethetőbbnek lássanak bennünket. Ha apró léptekkel is – de fontos, hogy céltudatosan haladjunk előre a terveink megvalósításához vezető úton!

Ha tudatosabban viszonyulunk az álmainkhoz, következetesebbek és kitartóbbak vagyunk, sokkal közelebb kerülünk ahhoz, hogy a jövőbe vetett reményeink valóra is váljanak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:

Képek forrásai: 

www.gettyimages.com, https://www.essaytigers.com, GreenBook Blog.org