Ne ítélj, mert elítéltetsz, és szép is ez az erkölcsi tétel. Ha közelebbről vizsgáljuk, rájövünk, hogy voltaképpen arról szól, hogy nemcsak azért elvetendő az ítélkezés mások felett, mert unintelligens dolog és jogszerűtlen, hanem, mert félő, hogy a saját csapdánkba esünk bele.

„Hazavittem a pasast, hogy bemutassam a bátyámnak. Körbevezettem a gyerekkori házunkban. Megmutattam a kék-fehér szobát is. Ott volt benne a sok-sok jelkép, a gyertyatartótól egészen a Dávid csillagig. Majd kiültünk a teraszra, és mit mondott ez a bamba tesómnak? Azt, hogy utálja a zsidókat. Az eszem megállt. Bátyám egészen jól kezelte, csak annyit mondott, hogy egyrészt a vélemény szabad, másrészt meg, ember-ember között különbség van, még akkor is, ha azonos kultúrájuk, vallásuk van. Szakítottam a sráccal. Nem is értem, minek járt zsidó csajjal, ha így utálja a kultúránkat. Aztán majd belepusztult, hogy vége.”

„Utálom a cigányokat. Ingyenélő, igénytelen, semmirekellő banda. Eltartjuk őket, s ők meg azt tehetnek velünk, amit csak akarnak….” És tulajdonképpen az idézést be sem tudnám fejezni. A spanyolok logikátlanok, az angolok arrogánsak, az arabok lusták, a magyarok stresszesek, a románok agresszívak… Az embert meg a kultúrája válogatja…

Az előítéletekkel az a baj, hogy nem vezetnek sehová sem. Különben meg nem másokat utálunk, hanem a bennük felismert saját rossz tulajdonságainkat. Míg Romániában éltem, megtűrt magyar voltam. Mikor Magyarországra költöztem, megtűrt román lettem, s végül felröhögtem ebben a hülyeségben. Majd azt kérdezte tőlem valaki, hogy mi lehetnék, ha lehetnék. Azt mondtam, hogy szobor-ember. Azt válaszolta, hogy nehéz a beolvadás mozdulatlanul, s ami támadható, azt meg is támadják. Magyarul az előítéletre minden ember szolgáltatja magát.

Az alkalmazkodás életünk alaptétele. Ne csodálkozzunk, ha egy félmeztelen nőt a muszlim kultúrákban szétszednek. Ezt sokan keverik a megalkuvással, de kérdezem, megalkuvóak vagyunk, ha cigányként úgy, ahogyan a magyar ember dolgozunk. És ezt messzemenően sorolhatnám. Mint tudjuk, ha nincs bolha, nincs elefánt. Az előítéletet le lehet küzdeni. Megfogan, mint – az igazságtalan rendelkezésre a népszavazás indítványa – provokáció, s ha támadás éri ítélkezés lesz belőle.

Rossz dolgokat, csak rossz dolog szülhet. Erre jó példa a purhab, amiben az NTC nevű „tűz gátló” anyag folyamatosan szervezetre káros méreganyagokat bocsájt ki magából. Amikor készült, az ember eleve rossz dologra gondolt. A tűzre. Így rossz dolog lett belőle, nehezen ég, de mérgez. És tulajdonképpen az egész életünk ilyen. Az ilyen jellegű félelmekből származik minden előítélet.