Az életben mindig találunk alternatív megoldásokat az önkifejezésre, ha tilt az illemszabály, a kultúra, illetve a törvények. Van, aki videó játékban gyilkol, van, aki festve szeret és van, aki a hallgatás erejével kommunikál.

S talán nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a kommunikációs készségeinkben áll, vagy bukik egy élethosszat építeni való világ. Hisz miből áll az ember, ha nem abból, hogy valamit állandóan kreál? A hétköznapi feladatoktól kezdve a kapcsolatokon át a nagy tervek kiötléséig.

Míg azzá leszünk, akit ma a tükörbe nézve ismerünk, sok ember és esemény hat ránk, formál. Kapunk egyéni és általánosan elfogadott szemléleteket is. Legfeljebb csak akkor vagyunk bizonytalanok, ha valakiével ütközik mindez. Ezt nevezzük mi olykor változtatási szándéknak, rugalmasságnak, vagy akár szemléletformálásnak. S mikor bebizonyosodik például az, hogy az eperjoghurt voltaképpen aromás fűrészpor, megváltoztatjuk ízlésvilágunkat, bár az is lehet, hogy esszük tovább, s kitaláljuk, hogy az igazság hamisság, hogy megnyugtató legyen a nyelvünkhöz közel álló íz világ.

Tulajdonképpen az életünk legtöbb színterén nem áll rendelkezésre a kellő információ ahhoz, hogy „helyes” döntéseket hozhassunk. Igaz ez rád, rám, cégekre, kormányokra, egész társadalmakra. Nem egy nyitott forgatókönyv az élet, s nem is recept. Azokat mi találjuk ki hozzá, kedv, s a legkülönbözőbb minták szerint.

Egyetlen dolog bizonyos, és ez a múlt, s a belőle származó következtetések, míg a jelen a következtetésekből való jövőlátás is egyben. Ez így biztos soknak hangzik elsőre. De ettől vagyunk másak, mint a háztartási gépek, vagy akármilyen nem emberi lény a természetben. És ugyanebből a tulajdonságból eredően lettünk civilizációépítők és rombolók is egyben.

Forrunk, mint béka a levesben. Senki sem dobott minket ebbe a fazékba. Akkor kerültük bele, mikor még langyos volt az alja. Ezért van az, hogy a folyamat észrevehetetlen, nem halunk szörnyet, csak lassan szenvedünk, halkan. Szenvedünk a rohanástól, az állandó agyalástól a létbiztonságon, a munka és kenyérnélküliségen…

Én sem tudok jobb receptet. Csak egy dologban vagyok biztos: az ember, minden más földön élő lénnyel ellentétben, nem tökéletes, de ha érez magában némi affinitást, még törekedhet erre. Csak csínján kell bánni hozzá az alaptulajdonságainktól teljesen eltérő elméletekkel.

A fazék alatt akkor gyújtottunk tüzet, amikor először szembementünk a természettel és a saját természetünkkel.

Pae